Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

tér és a templom közé, ami nem megengedhető. Ehelyett a múzeumi bizottság is egy másik elképzelést támogatott, amely a bővítést a református főgimnázium felé tervezte. „Az egész múzeum épülete felé egy nagy befogadóképességű emeletet is fognak építeni - szól tovább ez az elképzelés. A második emeleti termeket fogja a múzeum a régóta nélkülözött képtár céljaira felhasználni. ... A második emelet a helyi kiállítások megrendezésére egy nagy kiállítási termet is magába fog foglalni." A tervek egyike sem valósult meg. Amikor dönteni kellett volna, az az elképzelés volt erősebb, amely a bővítés helyett a több funkciót is ellátó, főleg egy közös városi könyvtár elhelyezésére is alkalmas kultúrpalotában gondolkodott. A „kultúrpalota" terv 1935-1936 után lekerült napirendről, a múzeum pedig a teljes Papszer úti épület birtokában 1938-1939-ben kibővítette, felújította az 1927-ben megnyitott állandó kiállítását. * * * A múzeum az itt bemutatott három évtized alatt gyűjteményi anyagát megduplázta. (A teljes múzeumi anyag 1912-ben 26.316 darab volt, míg 1946-ban 76.975 darab volt a leltározott tárgyak, dokumentumok és könyvek száma!) A „múzeum gyarapodása" című rovat rendszeressé vált a Miskolczi Naplóban. Különleges egyedi darabok, ritkaságok mellett tárgy- és irategyüttesek, vagy éppen teljes hagyatéki anyagok kerültek a múzeumba. Ezek közül felkelti figyelmünket a miskolci születésű Reményi Ede hegedűművész anyaga, Vay Béla megyei főispán numizmatikai gyűjteménye, vagy a város volt főjegyzője, Diószeghy György különleges családi ereklyéje. Szót kell ejtenünk Horváth Lajos múzeumra hagyományozott könyvtáráról, vagy a Szemere-hagyatékot kiegészítő Szemere Attila, a fiú s országgyűlési képviselő hagyatékáról. Ebben az időszakban került a múzeumba Lévay József, Herman Ottó és Szendrei János felbecsülhetetlen értékű anyaga. Ha nem is voltak a múzeum munkatársai, mint Petró József, vagy Gálffy Ignác, a múzeumhoz való kötődésük vitathatatlan. Vázlatos bemutatásukat ezért tartottam fontosnak. REMÉNYI EDE (Miskolc, 1828 - San Francisco, 1898) A Miskolczi Napló 1914. március 4-ei száma arról tudósít, hogy állami letétként a múzeumba került Reményi Ede naplója. „Az igen értékes album Reményi Ede angolországi tartózkodása idejéből való - szól a tájékoztatás -, s benne Szemere Pál, Fáy András, Simonffy Kálmán, Lisznyay Gusztáv stb. emléksorai mellett Viktor Hugó és egész családjának arcképei, aláírásai láthatók. Viktor Hugó Jersey szigetén lakott s ott lépett Reményi Ede vele bizalmas kapcsolatba. Jersey szigetének több szép fényképe szintén megtalálható az albumban. Fölöttébb becsesek az egykorú rajzok, különösen a karikatúrák; az egyik tollrajz címe: Reményi, mint művész (öszszefont karokkal gőgösen fogadja az előtte letérdelők hódolatát), s Reményi mint barát (ugyanazok szinte repülnek egymás karjaiba): más kitűnő tollrajzon Reményi „otthonában" van megörökítve, az egész szoba telve régi angol bútorral, arra célozva, milyen szenvedelmesen gyűjtötte Reményi az antik bútorokat, egy másikon Reményi skót nemzeti viseletben van megörökítve, egyen pedig amint a vadembereket hódítja meg és bilincseli le hegedűjével. Érdekes a ceru-