Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

A Közművelődési Egyesület és a múzeum szétválasztása. Irta : Leszih Andor. Miskolcz, április 9. A közművelődési osztály is, a múzeum is egymástól teljesen eltérő és Össze nem kapcsolható utakon végzi munkáját. A kö­zös érintkezés évenként egy-párszor — vá­lasztmányi üléseken — szokott csak meg­történni, midőn a választmány a két osztály jelentéseit meghallgatja és a fonto-sabb ügyekben dönt. Hogy e két osztálynak e hosszú időközökben történő érintkezése mi­lyen, az befolyásolhatja az osztályok munka kedvét, de nem lehet tényező legfőbb a fel­vetett nagy terv elbírálásában. Jelenleg a két osztály között áthidalhatatlan ellentétek forognak fenn, de volt és jöhet olyan idő. midőn semmi ellentét és külömbözet nem lesz, ez azonban még akkor sem fog segí­teni egyik osztályon sem, mert itt máT a dolog természeténél fogva sem lehet szó együttműködésről. A közművelődési osz­tály tanítja az analfabétákat, vezeti a mun­kásgimnáziumot, a szabad egyetemet, iro­dalmi {elolvasásokat, zenei matinékat, — mindezekhez a múzeumnak semmi köze és ezekben semmi segítségére nem lehet. A múzeumi osztály viszont végzi a maga mun­káját, a" régészeti, néprajzi, természetrajzi tudományos gyűjtéseket, a képtár, könyvtár gyarapítását, szakmunkákat, tart bemutató ismeretterjesztő előadásokat, szolgál a szak­embereknek és a nagyközönségnek felvilá­gosít ásókkal* őrzi, gondozza és gyarapítja a gyűjteményeket, — mindezekhez a másik osztálynak semmi köze és e munkájában se­gítségére nem lehetjHa a két osztály segít­het i is egymást, az csak apró szívesség lehet. A Miskolczi Napló 1913. április 10-i száma (részlet) a város és a megye közösen tartja fenn a múzeu­mot, amelynek ügyét egy közösen kiküldött, ún. társadalmi bizottsággal intézteti. 1920 után a múzeum „minősítésében", jogi státusában a következő nagy változás 1936-ban következett be. Elfogadva a múzeumban végzett (elsősorban őstörténeti és néprajzi) kutatások ré­giónkon is túlnyúló jelentőséget, Hóman Bálint vallás- és közoktatási miniszter a Borsod-Mis­kolci Múzeumot „közgyűjteménnyé" minősítette. Az akkori, múzeumokra vonatkozó törvény erre csak olyan intézményeknek adott lehetőséget, „amelyeknek anyaga tudományos, művészeti, történeti vagy közművelődési szempontból a nemzeti közművelődés egyetemes és helyi érde­keinek figyelembevételével egyaránt jelentős." A közgyűjteménnyé való nyilvánítás az állami tá­mogatás növelését jelentette, ugyanakkor az el­várások is lényegesen nagyobbak lettek. A sokré­tű gyűjtemény több szakembert kívánt, felvető­dött az új miskolci képcsarnok létesítésének szükségessége, az első világháború emlékanya­gát őrző „10-es honvéd hadimúzeum" önálló ki­állítóhellyé fejlesztése, és mindezeket betetőzte a végső cél: egy új kultúrpalota felépítése, amely­ben helyet kap a nyilvános könyvtár, a képcsar­nok, új múzeumi kiállító- és előadó termek. A múzeum történetében legközelebb 1950­ben következett be hasonló nagyságrendű és mi­nőségű változás. Ez az intézmény államosítása volt, amely - többek között - azt is jelentette, hogy a társadalmi és részben külső irányítást fel­váltotta a szakmai és belső irányítás, tehát kiala­kult az intézményvezetés mai struktúrája. Ez Le­szih Andor nyugalomba vonulását, s dr. Vargha László személyében 1950-1952 között új, a mi­nisztérium által kinevezett igazgató idehelyezé­sét, új feladatok megfogalmazásával új múzeumi

Next

/
Oldalképek
Tartalom