Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

Leszih Andor fejtegetésének záró gondolata nemcsak eldöntötte a kérdést, hanem ma is pél­daértékű elképzelés megfogalmazása: „Egy mo­dern múzeumnak rendszeres kutatásokkal, gyűjtésekkel kell a területén előálló tudományos kérdéseket megoldani, ebbó'l kifolyólag gyűjte­ményeit rendszeresen gazdagítani, azokat feldol­gozni, ismertetni, bemutatni és folytonosan gon­dozni (kell). Ezek nagy feladatok, mik helyet, pénzt és főképpen állandó embert igényelnek. A múzeumnak tehát örökös intézménynek, nem al­kalmi egyesülés eredményének kell lenni. Fenn­állását, jövőjét meg nem ingatható intézményes alapon kell biztosítani. Ezért kell a múzeumot ­akár virágzik az egyesület, akár alszik - hatósági kezelésbe venni." A szakmai polémiák után 1913-ban végül is kimondta a Közművelődési és Múzeum Egye­sület, hogy a múzeumot átadja kezelésre a vá­rosnak, illetve Borsod megyének. A háború miatt azonban a tényleges átvételre, tehát a jogi aktus­ra nem kerülhetett sor, ami egyet jelentett az évi rendszeres segélyezés elmaradásával. (A tervek szerint az átvételről 1913 őszén mind a város, mint pedig a megye közgyűlésének kellett volna tárgyalni!) Az 1913. október 30-án tartott közgyűlésen megszületett a döntés, miszerint a város a múze­umot az egyesületből átveszi, s a továbbiakban Borsod-Miskolci Múzeum néven „házi kezelés­ben" üzemelteti. A városi törvényhatóság előter­jesztését a belügyminiszter 1914 januárjában hagyta jóvá, s ezzel a múzeum 20. századi törté­netében ismét új fejezet kezdődött. (Itt kell meg­jegyeznünk, hogy a megye valóságosan elsza­kadt a múzeumtól, amely azonban elnevezésé­ben továbbra is őrizte Borsodot.) A két szakosz­tály különválásával egyidőben vetődött fel újra a korábban is tervezett kultúrpalota felépítésének gondolata. Szalay Imrét, a Magyar Nemzeti Mú­zeum akkori igazgatóját és Hüttl Dezső buda­pesti építészt hívta meg Nagy Ferenc polgár­mester arra a miskolci látogatásra, amelynek leg­fontosabb feladata a hely kijelölése volt. Az egyik lehetőség a múzeum épületének továbbfejleszté­se vagy lebontása, s helyén egy új épületegyüttes kialakítása volt, a másik pedig a város arra al­kalmas más részén új helyszín kijelölése. A „más" helyszint az akkori Zöldfa-szálloda or­mótlan épülettömege jelentette volna a mind­szenti római katolikus templommal szemben. (Helyén ma a volt szakszervezeti székház áll.) Balogh Bertalan (1870-1922)

Next

/
Oldalképek
Tartalom