Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

umhoz kötődő szakemberek feltáró, kutatógyűjtő munkája eredményeként. Előbbire szükséges az 1914-ig terjedő sajtóhírekből néhányat idézni, míg az utóbbira jó példát szolgáltatnak Gálffy Ignác régészeti ásatásai, Kóris Kálmán és Istvánffy Gyula néprajzi-népművészeti gyűjtései, Budai József tízezer darabot meghaladó, rendszerezett növénygyűjteménye, de hasonló gyűjtő-adományozó munkát végzett Szendrei János, Vay Béla és az ekkor már „múzeumőr"-i státusban tevékenykedő Leszih Andor is. A Miskolczi Napló 1904. június 2-i száma „Ajándék a múzeumnak" cím alatt írja, hogy Tiszakesziből Tiberius császár aranypénze került az éremtárba. Ennek kapcsán olvashatjuk tovább, hogy „Bár mind többen követnék a lelkes ajándékozó példáját s az ilyen régiségeket a legméltóbb helyre, a múzeumba adnák be, ahol azok a legbiztosabban megőrizve közkincset szolgálnak, s a tudománynak tesznek hasznos szolgálatot. Itt említjük meg, hogy a múzeum minden vasárnap délután nyitva áll, s különösen a legújabb szerzemény a Bettali Oszkár ezredes által ajándékozott 5 nagy szekrényt betöltő szép tengeri csiga, kagyló, korall gyűjtemény érdemes a megtekintésre." A tárgyak természetesen a múzeumban sem örök életűek. Ezt meghatározza az anyag jellege, eltarthatósága, konzerválhatósága is. Pl. viszonylag rövid „múzeumi" életűek a moha, zuzmó, növénygyűjtemények, a rovartani anyag, de a csiga, kagyló, korall gyűjtemény sem maradt meg az 1940-1950-es évekre. Más esetekben intézmények közötti gyűjtemény-átcsoportosítás „végzett" miskolci tárgyegyüttesekkel (természettudományi, vagy numizmatikai anyag). Ritkábban találunk példát arra, amikor a miskolci múzeum anyaga gyarapodik. Erre példa a Miskolczi Napló 1913. március 5-ei száma, ahol az új „növekményről" olvashatjuk: „Most kapta meg a múzeum a Földtani Intézettől a hámori Szeletabarlangból a legutóbbi években kiásott igen nagy értékű és immár világszerte híres paleolit kőeszközök minket illető sorozatát, melyet dr. Kadic Ottokár az ásatások vezetője állított egybe (8 táblán 145 darab), s írt le szakszerűen egy jegyzékben. E gyűjteményt, - melyet a múzeum még ez év tavaszán ki fog állítani közszemlére, s amelyek mindegyike a legnagyobb ritkaság hazai múzeumainkban - soron fogja követni a legközelebb érkező többi gyűjtemény, u. m. egy sorozat a kőeszközök kőzettani anyagának feltüntetésére, továbbá az újabb kő-, bronz és vaskori leletek gyűjteménye és a barlangban talált ősmedve csontokból egy sorozat. Ezeken felül megkapjuk a Balla-barlangban talált diluviális gyermek csontváz gipsz-, vagy fénykép másolatát és előre láthatólag egy egész országot felölelő paleontológiái és paleográfiai gyűjteményt, melyek a paleolith-eszközökkel együtt teljes egészében egy olyan gyűjteményt fognak múzeumunkban alkotni, minőt - a Földtani Intézetet kivéve - egyetlen hazai múzeum sem mutathat fel. A múzeum elnöksége már intézkedett, hogy a gyűjtemény, megfelelő szekrény készítésével minél előbb bemutatható legyen." Alig egy hónap elteltével ismét egész hasábos felsorolás jelent meg az adakozókról, s azokról a - gyakorta ritkaságszámba menő - tárgyakról, amelyek a múzeumi gyűjteményeket gyarapították. Érdekes az a felhívás, amely a miskolci volt kőedénygyárak termékeinek összegyűjtésére vonatkozik. Gyaníthatóan e felhívás eredményeként alakult ki a múzeum ma is különleges értéket képviselő keménycserép gyűjteménye. A múzeumi osztály elnöksége kérte azokat, „akiknek birtokában még miskolczi kőedények (fajansz)