Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

kolc 1953-ban készült városfejlesztési tervének, hanem az országos érdeklődésnek továbbra is középpontjában álló kiemelt beruházása is. * * * Az 1953-as év az egyetem építésében (is) nehézségekkel telített időszak volt, s 1954-ben befejeződtek az érdemi munkálatok. Ekkorra 12 épület, a tervezett állapot 2/3-ad része készült el. Ez azért érdekes, mert 1953-ban elkészült, s a minisztertanács elé került Miskolc városfejlesztési terve. Az anyag - természetesen - Budapesten készült, s bevezetőjében megfogalmazza, hogy „Miskolc Budapest után az ország legnagyobb nehézipari központja. . . . Miskolc mint nehézipari bázis, mint megyeszékhely és ezen túlmenően mint Észak-Magyarország központja, szükségessé teszi a korszerű városfejlesztést és rendezést." A fentiek figyelembevételével Miskolc tervszerű fejlesztése, rendezése érdekében a fejlesztés irányelveit és a városrendezés súlyponti feladatait a Minisztertanács az alábbiak szerint állapítja meg: A program konkrétan foglalkozott az 1953ban és az 1954-ben tervezhető feladatokkal, s megfogalmazta az akkor még második ötéves tervidőszakként gondolt 1955-1959 közötti beruházásokat. Az iparfejlesztés a teljesítmény 145230% közötti növekedésével számolt, a lakosság évi 20.000 fős növekedését programozta, s így Miskolcnak már 1959-ben 210.000 fős lakossága (ingázókkal 250.000 fő) lett volna. A városfejlesztés és területfelhasználás főbb irányelvei ehhez igazodtak. A mainál jóval nagyobb területen meghatározták a városközpontot, s nagyon aprólékosan, terjedelmesen foglalkoztak a keletnyugat irányú főútvonal átalakításával. A lakóterületek fejlesztésénél három konkrét esetben volt „érintett" az egyetemváros térsége. Az egyik tett" az egyetemváros térsége. Az egyik szerint a Budapest felől érkezők számára a látványt a Malinovszkij (ma Soltész Nagy Kálmán) és a Petneházy u. közötti térség beépítése kellett, hogy jelentse. Ez a város és az egyetemváros kapcsolatát is segítette volna. A másik szerint: „ötéves tervünk nagy alkotása a Rákosi Mátyás Műszaki Egyetem és a város kapcsolatának kifejezése érdekében meg kell indítani az Avas keleti és déli lejtőjének beépítését, elsősorban a Rákosi Mátyás Egyetem dolgozóit elhelyező egyetemi lakóterület építése által." (Az 1952-es egyetemfejlesztési tervből a kiemelt oktatói lakásokat tehát az Avas-délen kívánták felépíteni. Természetesen ekkor még nem volt szó panelépítkezésről, hanem 3-4 szintes téglaépületekről. Amíg a beépítési tervből valóság lett, pontosan egy évtized telt el, s az Avas I. ütem már az új építési technológiának megfelelően, de nem az egyetemi oktatók és dolgozók számára készült.) Az egyetemi építkezéseknél a harmadik témakör Hejőcsabán egy új városi alcentrum kialakítása volt, s a hozzákapcsolódó főútvonal mindkét oldalának beépítését tervezték. A város és az egyetemváros „kapcsolata" így a Petneházi bérháztömb, az Avas-dél, valamint a hejőcsabai út két oldalának beépítésével valósult volna meg. A városi zöldterületek kialakításánál a Sajómenti területeket, a diósgyőri stadion környékét, a rendező-pályaudvar térségét és az egyetem környékét vették figyelembe. „A Rákosi Mátyás Műszaki Egyetemtől északra lévő területen a meglévő fásítás felhasználásával a déli városrész kultúrparkját kellett kialakítani oly módon, hogy abban az egész várost szolgáló Úttörő-park is benne foglaltassék. Ebben a kultúrparkban szabadtéri színpad, zenepavilon és egyéb szórakozási létesítmények építendők." Mint ismerjük, az úttörő-