Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

a legfontosabb feladatot, a tömegalakításában is monumentális főépület elhelyezését, amelyhez mind az elkészült részek, mind az építendők, mind pedig az emelet bejárati része szervesen illeszkedett. Megszületett tehát tervasztalon a magyar szocreál első monumentális alkotása. Weichinger Károly bíráló szerint „a főépület szélességi és magassági méreteit kellett megkeresni, tudomásul véve, hogy a főépület baloldali szélét az épülő felsőéves szárny (ma: G-Bi) adottsága, a jobboldali kiterjedést pedig az alsóéves szárny (ma Ai) 500-as előadóterméhez való igazodás szabja meg. Az így kialakuló 170 méter széles, a csatlakozó szárnyaknál két emelettel magasabb tömeg, a kompozíció szimmetriatengelyében az egyetemi tér és a táj együttesében arányos és uralkodó hangsúlyt ad. Ez a homlokzati arány a magyar klasszicizmus számos jó példájának felel meg. A kétudvaros főépület négyszintes összekötővel csatlakozik az alsóévesek szárnyához és egyszintes árkáddal a műhelycsarnokhoz, ahogy ezt a csatlakozó szárnyak közlekedése is megkívánja." A monumentális főépületet tehát viszonylag egységes képben öszszekapcsolták a két szélső épületegyüttessel, s most már ennek kellett megtalálni a megközelíthetőségét, a kiemelkedő látványát. Ezt úgy tervezték megoldani, hogy „a főépület felé a bejárati út tengelyen vezet, sóderrel burkolt kiszélesítéssel, melyet geometrikus pázsit szegélyez. A tér határa egyik oldalon az előrenyúló alsóéves szárny, a másik oldalon a sportliget vízválasztó Janáky István harmadik egyetem-terve, 1952.