Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
Az egyetem építését nemcsak a helyi sajtó figyelte nagy érdekló'déssel, hanem, mint „kiemelt nagyberuházásról", országos lapok, főleg a Szabad Nép tudósított. Az írások címei és hangulata önmagában is visszatükrözik a magyar politikai élet képlékeny arculatát. Az első híradás 1949 februárjában „Iskolavárossá teszik Miskolcot az ötéves tervben" cím alatt jelent meg. Két hónap múlva a tervek és a költségvetés is napvilágra került: „80 millió forintos költségvetéssel épül Európa legkorszerűbb műszaki főiskolája, a miskolci műegyetem." Az év második felében megtudjuk, hogy „120 millió forintos költséggel rövidesen megkezdik a miskolci egyetemi város építését". Az építési költségek aztán folyamatosan emelkedtek. 1950 végén, 1951 elején több újságcikk firtatja, hogy „Miért nem épül az előírt ütemben a miskolci egyetemi városrész?" Azért nem - de ezt nem tudhatták, hiszen a hír nem volt publikus -, mert 1950. február 4-étől a tervezők mellé az Építésügyi Minisztérium „konzultatív bizottság"-ot nevezett ki, s „ez módot nyújtott, hogy a tervezők kellő önkritikával igyekezzenek hibáikat kijavítani". A közvélemény kizárásával az új kiviteli terv „már a szocialistarealista célkitűzések megvalósításának szándékával készült." 1951. szeptember 15-én Darvas József közoktatási miniszternek kellett felavatni az egyetem elkészült épületeit. Ezt megelőzően, augusztus végén megismerhette mindenki a grandiózus építkezés számadatait. Ezek szerint az építkezéshez 1951-ben 53 millió forintot használtak fel. Az arányokat mutatja, hogy 1952-re 100 millió, az 1954. évi teljes befejezésre összesen 230 millió forint áll(t) rendelkezésre. Az egyetem építésén 1200 ember dolgozott. A gépesítés ma már megmosolyogható, akkor viszont komoly technikai felszerelésnek számított. 2 db toronydaru segítette az öt szintes, 130 méter hosszú tanulmányi épület, s annak szárnyai felépítését. 16 darab betonkeverőt, 4 darab motoros anyagfelvonót használtak. A tapolcai kőbánya és a hejőcsabai mészgyár között 3 km-es keskenyvasút csilleszerelvényeit 2 darab olajmotoros mozdony közlekedtette. Ahhoz, hogy a Dudujka-völgyet előkészítsék az építkezéshez, valamint az egyes objektumok alapjait kiáshassák, 420.000 m 3 földet mozgattak meg, elsősorban kézi erővel, tehát csákánnyal, lapáttal, talicskával. Az addig emelt épületekhez 1600 vasúti vagon téglát használtak fel. 1951 augusztus végére két, egyenként 250 személy befogadására alkalmas kollégium épület készült el. További hármat a következő évre terveztek felépíteni. (Az 1., 2. és 3. számú terveken még valóban öt kollégiumépület szerepel, a hatodik későbbi elképzelés terméke, ugyanis mai fogalmaink szerint „megtakarításból", „pénzmaradványból" épült.) A főépületnek nevezett, ma Ai-es objektumot akkor 200 méter hosszú tanépületnek tervezték, amelyben a rajzszaktermek kaptak helyet, a munkálatok vezetője Makranczi László főmérnök volt. Az első ötéves terv módosításának határidői érdekesen hatottak a műegyetemi városra. Először a terv végére, 1954-re gondolták a befejezést. Aztán 1953 lett az új, befejezésre kitűzött időpont. Darvas József miniszter avató beszédében még ezt is „megfejelte", bejelentve, hogy már 1952-re olyan állapotot kell produkálni, hogy az oktatási és kollégiumi épületek mellett működni kell az egyetemi fürdőnek és uszodának, készen kell lennie a sportpályának, s be kell fejeződnie a parkosításnak is.
