Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM

épület, s az épületsor északi és déli szárnya (tanszékek), valamint a kollégium-épületek megváltoztathatatlan külsővel álltak. A módosító javaslatok között Szőke Andor a tájba illeszkedésről, míg Pázmándi István az építmények motívumainak borsodi jellegéről szólt. Szőke Andor szerint a helyszín, bár Miskolc közvetlen közelségében van, „nem mutat sem városi, sem külvárosi jelleget, de annak ellenére, hogy a Bükk hegység lábánál fekszik, hegyvidéki képe sincs. ... A valóságban alacsony dombok a tájnak hegyvidéki karaktert nem adnak. Ez nem azt jelenti, hogy a hely csúnya, vagy rossz, sőt a rossz úton néhány kilométerrel távolabb az ország egyik legszebb fürdőhelyére, Tapolcára lehet eljutni. Itt 50 évvel ezelőtt mocsár volt, ma az ország legszebb gyógyhelyeinek egyike. Az egyetemi épület helyszínrajzához közel, egyik oldalon a Bükk hegység, másik oldalon Miskolc város terül el és e kettő között bizonyos mértékig karakter nélküli környezetben van az, amit ma Miskolcon »egyetemi varosnak« neveznek. Az építkezés műszaki feltételei nyomán olyan tervek készítése szükséges, melyek az egyetemi város építményeinek egyrészt a Bükk hegység, másrészt Miskolc-Tapolcába, végül Miskolc városába való szerves bekapcsolását teszik lehetővé." A helyszín hatását fokozná, ha Tapolca parkjellegű kiképzését az egyetemi tömb nyugati széléig kihoznák, másrészt az egyetemet és a várost laza beépítéssel összekapcsolnák. Összességében a szakértő a helykijelölést a továbbépítés lehetőségeinek kihasználásával nagyon jónak, szinte ideálisnak minősítette. Az alapvető tájrendezést, mint nélkülözhetetlen „kelléket" a következőkben fogalmazta meg: „gondoskodni kell, hogy ne nagy kerülővel bevezető keskeny út, hanem az egyetemi főépület tengelyében, széles, a forgalmi szempontokat mindenben kielégítő elsőrendű, esetleg két vagy négy jegenye-sorral szegélyezett, a magyar táj hangulatát megteremtő főútvonal létesüljön. A hatalmas élményt jelentő épülettömegnek helyes előkészítését minden körülmények között meg kell teremteni." Mielőtt az egyetemi építkezés első, majd módosított második és harmadik tervét megismernénk, még egy szakértői vélemény idézése kívánkozik ide. Pázmándi István építész-tervező az egész építmény borsodi „hangulatát", jellegét emelte ki. (Természetesen tudjuk, hogy ezek a felemlített architekturális elemek nem voltak meghatározó részei a korábbi városépítészetnek, legalábbis nem jobban, mint Magyarország bármely más városában.) „A borsodi népépítészet hangsúlyozta Pázmándi -, egyéb kisebb tömegű épületek, a miskolci városi régi architektúrák, mint például a megyeház, a tanácsháza és egyéb kisebb polgári épületek belseje, két jellemző motívumot mutat: az egyik az oszop, a másik az árkád, vagy ahogy nevezni szokták, a tornác. A vita tárgyát képező építmény főépületén megmutatkozik a táji jelleg, mint ami a borsod-miskolci épületeknél, mint folyton ismétlődő motívum jelentkezik - a feladat méreteinek megfelelő mértékekben -, itt is megtalálható." Az építkezés helyszíne tehát adott volt, a megvalósulás elhúzódott, mert az épületek stílusa, külső megjelenése (illetve az azzal kapcsolatos elvárások) változtak a politikai elvárásoknak, a politikai stílus „hullámzásának" megfelelően. * * * A Miskolci Egyetem építésének terveit Janáky István (1901-1966) készítette, s a kivitelezési munkákra pedig 1950 május elejétől került