Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)
50 ÉVES A MISKOLCI EGYETEM
Nagy-Miskolcz A sárospataki Jogakadémia is idejön — Egyesül az eperjesivel ,— Csonaa-egyatem Miskolcion — Miskohz, íec. 20. Minden nap egy. ujabb eseményt, milicien nap cjjty, uja.L'0 kockát iLeszthetiiuk be ahhoz a most készülő mozaikképhez, u iniely ha elkészül, ^.agy r Aliskolc jövendő képet fogja mutatni. Káprázatos perspektívát, g,L nyórü lehetőségek, a fejlődésnek és a valamivé való kibontakozásnak szóuüetes sorozata tárai szemeink elé, ha végiggondoljuk, üogy; az elkövetkező Uj-Màgyaroi-szágban milyen jelentékeny fontosságú szerepet juttatott a véletlen és a magyarság uj eilielye/.kodése Mistkolcznok. A mai nap eseményei ntán ugyanis nem kevesebb* .1 van szó, mint airól, hogy. Miskolcznak rövidesen csonka egyeteme lesz. két fakultással. Ma délelőtt felkereste ßzentpáli István polgármestert hivatalában Révész Kálmán dir. réf. püspök és Buza László dr., a sárospataki akadémia közigazgatója és egy nagyszabású tervet vetettek fel, fejtettek ki oVtío. Közölték a polgármesterrel, hogy: nem kevesebbről van s/iV m irt ;"i 61. liotrv a s;írr>snataki jogakadémia is Miskolczra jön, egyesül az eperjesivel és együtt foly.tatják tovább hódító utjukat a kultúra újonnan ta^ posott mesgyéin. Ha ez a két jogakadémia egyesül, alapjait és államsegélyét összetes/i, a két intézet kebelében működő országos nevű kapacitásokat egy intézetnél egvesiti, hallgatóit ogy helyen tömö.riti, népességére és színvonalára nézve, a legfejlődésképesébb lo.iïlntoiratottabb, legnagyobb aka démiáia lesz az országnak. Mikler György, az eperjesi jogakadémia dékánja és Basa László dr., sárospataiki közigazgató is meg vannak arról győződve, bogy ha a két akadémia egyesülése után megkérik a knl-. tuszkormánytól a szigorlati jogot, azt föltétlenül meg is fogják kapni. Ez esetben pedig a miskolczi akadémia tuilajdonfadpen egy csonka egyetem lenne, melyhez idővel még a bölcsészeti fakultást is könnyen megkaphatná a város. Protestáns szempontbői, de mec a magyarság szempontiából is rendkívüli fontossága ez az elhatározás, melyre a régi óhajon kívül ad is kényszaritett» a patakiakat, hogy ha az eperjesi akadémia idejön, az esetben a miskolczi és kassai jogakadémia teijesen elveszti jelentőségét és elveszti hallgatóit is. Az előbbi ket akadémia mellett elszintelenedik, jelentéktelenné válik. Ezt a felfogást — a püspök ós a pataki akadémia igazgatójának nyilatkozataiból legalább is erre lehet következtetni, — osztja a ti' •en» es' '••'i7ker" ,1 e'. e: vezetősége is. Most hát nin«s más hátra, minthogy a kerület kÖ7,gyülése is magnyilatkozzon ebben az értelemben s ez esetben a legközelebbi jövölwn Miskolczon megnyílhat Magyarország legnépesebb, legnívósabb akadémiája. Miskolcz városának pedig eb- ' ben az esetben semmi áldozattól sem szabad elzárkóznia, hogy a csonka erryetemet meefelelő épületben he'yezze el és minden téren egyébként is támogatnia, kell mindenben az egyasiilt akadémia vezetőségét, hosrv az nj kulturintéTnény mecrértő és mltányoló me^g hailékra, igazi ofthonra találjon Mlskolozwrt. Reggeli Hírlap, 1918. december 21. hogy leszámítva a politikai történéseket, csaknem ott vannak, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Annyi a különbség, hogy a főiskola közben Sopronba költözött, de a város kiürítésével „újból hajlékot kell cserélni a sokat hányatott akadémiának, amelyet most már Miskolcz remélhetően semmi áron nem enged máshová költözni. Felvetődött a volt 10-es honvéd, vagy József laktanya egy részének átadása, de ezen túlmenően a szükséges erkölcsi és anyagi támogatást a város nem tudta biztosítani. A Selmecbányái főiskola Sopronban maradt. A miskolciak pedig még 1926-ban is azon rágódtak, hogy miért nem sikerült a város falai közé hozni ezt a nagyon fontos intézményt. * * * A sárospataki jogakadémia Miskolcra kerülésének előzményei a 19. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. 1876-1877-ben folyt a „perlekedés", amely kölcsönös válaszokkal zárult, de az akadémia maradt. 1916-1918 között újra felszínre került a kérdés. Sárospatakon cikksorozat jelent meg, amely tiltakozott a terv ellen, s kinyilvánította, hogy az intézményvezetéssel szemben egyedül a tanári kar jogosult e kérdésben állásfoglalásra. 1918 végén a helyi közigazgatás vezetőivel, Szentpáli polgármesterrel és Lichtenstein főispánnal tárgyalt Mikler Károly, az eperjesi jogakadémia dékánja és Búza László, a sárospataki intézet igazgatója. Sárospatak átköltözését szerintük az indokolná, hogy Kassa és Miskolc között a pataki iskola elveszíti jelentőségét. Ha az eperjesi akadémiával Miskolcon egyesül, ez jelentheti a megmaradás lehetőségét. Az egyesüléstől azt remélték, hogy a kultuszkormányzattól megkérik (és meg is kapják) a szigorlati jogot. Ebben az esetben kialakulna a „csonka egyetem", amely egy későbbi bölcsészeti fakultással fejleszthető, kiegészíthető lenne. Ez az egyetem pedig, ha államsegélyeit, támogatásait, hallgatóit összevonja, a „legfejlődőképesebb, leglátogatot-
