Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

KUNT ERNŐ (Budapest, 1948 - Miskolc, 1994) Az 1970-es évek elejétől újjászerveződő, majd tudományos kutatóhellyé „magát kinövő" Herman Ottó Múzeumban kezdte munkáját friss diplomásként. Dolgozott néprajzos muzeológusként, múzeumi közművelődési szakemberként, tanulmányozta a múzeum fotótárát, majd létrehozta - nemcsak az akkori múzeumi berkekben, hanem a múzeum falain kívül is újszerűen - a vizuális kultúra (kutató) osztályt. Bármilyen szakterületen dolgozott, az élet és a halál mezsgyéjén járt, az elválasztó, s egyben összekötő határt kereste. „Egy életen át a halál témája foglalkoztatta, azt kutatta, és fiatalon magának is meg kellett tapasztalnia" - írta róla szakmai munkásságának egyik méltatója, Szarvas Zsuzsa. Kunt Ernő 1948-ban Budapesten született, majd családjával Ózdon, később Miskolcon élt. Miskolcról került a debreceni tudományegyetemre, ahol 1973-ban szerzett magyar nyelv és irodalom tanári, valamint néprajz szakos (ethnográfus) diplomát. Részben volt tanára, Szabadfalvi József, egykori diáktársai, néprajzos kollégái, másrészt az otthont jelentő város miatt tért vissza, s helyezkedett el a múzeumban, ahol 1974-1993 között dolgozott. 1976-1977-ben egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy Finnországban folytasson tanulmányokat. A közel egy év alatt ott tapasztalt élmények és ismeretek, kutatási módszerek nagy hatással voltak tudományos pályája, munkássága további alakulására. Finnországban ismerkedett meg a kulturális és vizuális antropológiával, a transzkulturális pszichológiával, közelebbről a thanatológiával, valamint a kreatív fotográfiával. Nagy energiával és lelkesedéssel végezte külföldi szakmai taKunt Ernő, 1993. pasztalatainak „honosítását", itthoni viszonyokra és lehetőségekre való adaptálását. Ez érzékelhető volt muzeológiai munkájában, kutatásszervező tevékenységében és saját tudományos kutatásaiban egyaránt. A finnországi tapasztalatok utáni „átváltozásáról" ő maga így vallott: „Úgy vélem, felkészületlenségemet a szociológia, a pszichológia, pszihiátria, a kulturális antropológia, a kultúrtörténet, a szemiotika, s a filozófia terén általam befogadható ismereteknek, s a holisztika, valamint az általános rendszerelmélet módszereinek elsajátításával csökkenthetem. Sorsom úgy hozta, hogy ezen időszak - rendkívüli szerencse