Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

város történetét, múltját, állat- és növényvilágát, geológiáját és más egyéb vonatkozásait kívánjuk a nagy közönség elé állítani. Éppen ezért gyűjteményeinket ily szempontból ajánljuk a közönség jóakaró figyelmébe." * * * A múzeum-történetnek úgyis, mint szakosztály elnök, úgyis, mint az első állandó kiállítás tervezője és kivitelezője, kiemelkedő egyénisége volt Petró József, akiről a várostörténet-írás méltatlanul megfeledkezett. Ezért életének vázlatos áttekintését itt tartjuk fontosnak. PETRÓ JÓZSEF (Miskolc, 1851 - Eger, 1910) Petró József tősgyökeres miskolci családban született. Édesapja a miskolci kerékgyártó céh főcéhmestere volt. Iskolai tanulmányait a városban végezte, majd az osztrák-magyar kiegyezést követő években jogot végzett Pesten. Miskolcra visszatérve először az Általános Ipartársulat jogi ügyeit intézte Kulcsár Károly elnöklete mellett, majd a városnál vállalt tisztséget. Miskolc aljegyzőjeként az 1880-as években az iparoktatás megszervezésében vállalt fontos szerepet. Kovács Lajos rövid ideig tartó polgármesterségét (1902. június-szeptember) követően Kun József városi főjegyző és Szentpáli István iparkamarai titkár mellett ő is pályázott a polgármesteri hivatalra. Többszöri szavazás eredményeként a városi közgyűlés 1902. december 18-ai ülésén Szentpáli Istvánnak szavazott bizalmat. A miskolci függetlenségi és negyvennyolcas párt lapja, a Szabadság többször is hitet tett amellett, hogy ő a Kossuth Lajos-féle mentalitás elkötelezett, tántoríthatatlan híve Miskolcon. (Szentpáli a kormánypárti alapállás követője volt.) Gálffy Ignác írta róla egyik ajánlásában, hogy Petró József, a város ügyésze „úgy ismeri Miskolcz városának közigazgatását minden számbavehető részében, ahogyan ezt el nem mondhatja magáról egyébként jeles jelölt társai közül egyik sem." Sokoldalú munkásságáról megjegyezve, hogy „az iskolák, az ipar, kereskedelem és földművelés ügyének érdeklődő közmunkása volt, kulturális és humanisztikus intézményeink: az athleta kör, tourista egyesület, társas- és olvasó körök, daláregyesület, közművelődési egyesület stb. terén anyagi és szellemi áldozatát mindig meghozta, s vezető ember volt és az ma is. A múzeum is már korán mozgató erőt talált benne, csakhogy régen még gyengék voltunk. Gyenge volt városunk anyagi ereje is, de meg nem is állottak rendelkezésre Petró Józsefnek azok az erők, melyekkel ma, mint munkás szellemi táborkarral feladatát sikerrel megoldhatta." A múzeum későbbi tudós vezetője, Leszih Andor 1958-ban a következőképpen emlékezett Petró Józsefről: „Neki magának gyűjteménye nem volt, a város és a megye kultúrájának fejlesztésére gondolt mindig, s így állandó oktató jellegű intézmény, egy múzeum megalapításában látta elgondolását megvalósulni. Gálffy Ignáccal együtt először a Bükk Egyletben létesítendő gyűjteményre gondoltak, de aztán célszerűbbnek látták egy teljesen nyilvános múzeum létesítését a Közművelődési és Múzeum Egyesület megszervezésében. Petró és Gálffy köztiszteletben álló egyénisége és széles körű összeköttetéseik elősegítették a város és a megye segítségét, s a múzeumot pártoló közönség ajándékozó, letétbe helyező és adatközlő támogató kézségét."