Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

haszontalan idézésük. Eszerint „A munkabizottság a munkáját megkezdette a hivatkozott megbízás alapján és az év decemberére gyűjti össze azt az anyagot, amelynek alapján a város története kézirata megírását megkezdhetjük. így a munka 1959 elején nyomdába adható. Az anyag öszszegyűjtésénél a dialektikus történetírás korszerű útmutatásait követjük. . ." 1959-ben a tervek, elképzelések szerinti várostörténet nem készült el. Komáromy József múzeumigazgatóságának második ciklusa a megyei múzeumi szervezetté alakulással kezdődött. Az intézményt támogatókat eddig a Múzeumi Bizottság fogta össze. Ennek örökébe 1962-ben a Múzeumbaráti Kör lépett. Titkára 1962-1967 között K. Végh Katalin régész, 1968-tól Bodó Sándor történész lett. A tagok száma 150-200 fő között mozgott, s elnökségi tagjai között Terplán Zénó, Saád Andor, Deák Gábor, Csabai Kálmán, Marjalaki Kiss Lajos és ifj. Horváth Béla neveit olvashatjuk. A részben általuk vállalt vagy szervezett előadások 1967 augusztusáig, a múzeum omlásáig folyamatosan zajlottak. Ezt követően a múzeum nemcsak kiállítását, hanem kapuját is kénytelen volt bezárni. A múzeum tudományos kiadványai ugyan folyamatosan megjelentek, de a megváltozott körülmények megváltoztatták az emberi kapcsolatokat is. Ennek a helyzetnek Komáromy József a volt kollégák visszaemlékezései szerint - nem mindig tudott jó megoldásokkal ura, problémakezelője lenni. Ez nem látszott meg szakmaitudományos tevékenységén, folyamatosan jelentek meg sorozatai, írásai a helyi lapokban, ezeknek száma több százra tehető. A múzeumi kiadványokban megjelent tanulmányain kívül „Miskolci séták" cím alatt látott napvilágot sajtócikkekből összeválogatott kötete. Azóta eltelt több mint negyedszázad, s Emlék Illyés Gyula miskolci látogatásáról, 1966. írásai ma is élvezetesek és keresettek. A könyv recenziójában azt írják, hogy a kötetnek a könyvhéten kimagasló sikere volt, mert „új szempontból ismerteti meg velünk városunkat; hiszen a régi monográfiák óta sokat fejlődött a várostörténeti kutatás módszere is. Műve odakívánkozik minden miskolci polgár könyvespolcára, s városnéző sétára is invitál bennünket. Elolvasása után értelmet kapnak a történelmi nevek, amelyeket eddig anélkül használtunk, hogy az eredetükre gondoltunk volna. S miközben építészeti ismereteket is szerzünk, történelmi arcok rajzolódnak meg számunkra, olyan személyiségeké, akik az átlagembernél többet tettek Miskolcért. E könyv alapján könnyű a történeti városmag áttekintése."