Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 6. (Miskolc, 1999)

100 ÉVES A MÚZEUM

áthelyezéssel került Miskolcra, ahol 1953. szeptember l-jén vette át az intézmény irányítását. Komáromy József másfél évtizedes miskolci múzeumigazgatóságának két szakasza volt. Az első 1953-tól 1962. július 1-jéig tartott, a második ekkortól, tehát a múzeum megyei tanácsi felügyelet alá kerülésétől, a megyei múzeumi szervezet megalakulásától tartott, 1968. október 31éig, nyugdíjba vonulásáig. A múzeumigazgató egyik minősítésében olvassuk, hogy „Áthelyezésekor a miskolci múzeum olyan állapotban volt, hogy feltétlenül szisztematikus rendet kellett teremtenie. Az omló falak, a zsúfolásig megtömött helyiségek, a munkatervi munkálkodás teljes hiánya a felettes hatóságnak több éves gondot okozott. Egyetlen kiállítás sem volt. A munkaerők állandóan változtak a múzeumban, mert ilyen állapotban - rendes munkahely sem lévén - elmélyedt munkát nem lehetett végezni. Komáromy József ezt a munkát mintegy félév múlva úgy előre hozta, hogy a következő évben már sorozatos képzőművészeti, régészeti és néprajzi időszaki kiállításokat rendezett és megindította a múzeum kifelé irányuló ismeretterjesztő munkáját. Létrehozta a múzeumok között először - a Múzeumi Hétfők előadássorozatot, megindította a kiadványok sorát, amely a múzeumban 1911-ben már megszűnt. Egyik legkorábbi a múzeum »Evkönyv« sorozata a vidéki múzeumok között, a »Muzeumi Közlemények«-kel és a »Muzeumi Füzetek« sorozattal pedig egészen korán népszerű ismeretterjesztő munkát fejtett ki. A múzeum reorganizációs munkáját 1962-ben, az épület műemléki jellegű felújításának levezetésével fejezte be. A múzeum ezzel lépett mint intézmény a megyeszékhelyi múzeumok színvonalas sorába." Ez alatt az évtized alatt kétszer is múzeumátalakítási, majd új kiállítás-rendezési munkálatok folytak, az intézmény helyet és lehetőséget adott időszakos kiállításoknak és rendszeresen tudományos-ismeretterjesztő előadásoknak. Nagyon fontos volt, hogy új szakmuzeológusokat, szakembereket tudott fogadni az intézmény, s ezzel jelentős részt vállalt a megyében folyó társadalomtudományi kutatásokból. Komáromy József igazgatóságának első szakaszában került a múzeumba Bodgál Ferenc néprajzos (1955), Kemencéi Tibor régész (1962) és Kemenceiné Végh Katalin (1962). Kalicz Nándor 1957-1958 között, Thoma Andor 1956-1958 között, Kazacsay Ferencné 1951-től 1957-ig, Árokszállásy Zoltán 1953-1955 között, Zsadányi Guidó 1961-től 1964ben bekövetkezett haláláig volt a múzeum munkatársa. Megay Géza 1953-tól 1964-ig dolgozott Komáromy József mellett, Gajda Imre restaurátor 1950-től, Kováts Tibor restaurátor pedig 1963-tól. (Itt jegyzem meg, hogy az „akkori" munkatársi gárdából már csak Kováts Tibor dolgozik a múzeumban.) Leszih Andor és főleg Marjalaki Kiss Lajos több évtizedes ismeretével, jegyzet- és forrásanyagával támogatta az igazgató elsődlegesen várostörténeti munkásságát. Komáromy elévülhetetlen érdeme, hogy megteremtette a tudományos kutatási eredmények publikálásának önálló intézményi fórumait. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 1955-től, kezdetben évente több füzetben látott napvilágot. A Herman Ottó Múzeum Evkönyve című, napjainkban is folytatódó sorozat első kötete 1957-ben jelent meg. Hasonlóan 1957-ben indult a Múzeumi füzetek sorozat, amelynek 21. számot viselő kötete 1968-ban jelent meg. 1958ban indította el Komáromy József a Herman Ottó