Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

sa harmadik napján érkezett Kassára. Ez már estébe nyúló idő volt, s a Fekete Sas fogadóban töltötte az éjszakát. Petőfi Sándor harmadik útja volt - legalábbis - a város számára a legértéke­sebb, legjobban dokumentált. Tompa Mihálytól, Bejéről jött, s 1847. július 7-én indult útnak. Sajó­kazán háltak meg, s Vadnay Rudolf kocsiján másnap, július 8-án érkeztek Miskolcra. A Vá­rosház-téri Vadnay Gábor-féle házban szálltak meg, s délután innen indultak kirándulni Diós­győrbe és Hámorba. Ennek a látványnak, a han­gulatnak terméke „Az alkony" című három vers­szakos költemény, amelyet 1988-tól a diósgyőri várban elhelyezett emléktábla is felidéz az ide­látogatónak. Petőfi a következő napon, július 9­én folytatta útját Sárospatak felé (útját, illetőleg egy-egy állomását Szerencsen és Tokajban is emléktábla őrzi). Miskolczy Simon Jánossal és másokkal szemben egy 1928-ban megjelent írá­sában Tóth Kálmán arra hívja fel a figyelmet, hogy a Diósgyőrben (ma már emléktáblával is megjelölt vers nem ott készült, hanem Miskolcon a Vadnay-Szeremley-féle emeletes ház egyik földszinti szobájában. 1917-ben - Lévay Józsefet is köszöntve ­Miskolc Petőfi-ünnepség megtartására vállalko­zott. „A Petőfi-ház javára rendezett országosfé­nyű irodalmi ünnepség tegnap pergett le Miskol­con - adta hírül a Reggeli Hírlap. A magyar írói világ legvonzóbb neveinek gazdáit látta a város intelligens közönsége a maga körében és minden tőle telhető igyekezettel fejezte ki efölötti elra­gadtatását. Az irodalom glóriás vendégei kísé­retükkel szombaton érkeztek Miskolczra. A Pető­fi Társaság tagjai közül Herczeg Ferenc elnökkel, az elnökön kívül itt voltak Ferenczy Zoltán alel­nök, Ábrányi Emil, Pékár Gyula, Lampérth Géza, Csathó Kálmán, Peterdi Andor, Hegedűs Sándor h. titkár, Szávay Gyula, Mezei Ernő, Ferenczy Fe­renc. A vendégek, akiket Balogh Bertalan a Közművelődési Egyesület elnöke és Nagy Ferenc titkár fogadtak a vasútnál, a Korona szállodában töltötték az éjszakát." Másnap a Korona dísztermében hangver­seny volt, majd díszebéd következett. A Petőfi Társaság tagjai a város vezetőivel ezután Lévay Józsefet a lakásán látogatták meg, ahol Herczeg Ferenc mondott köszöntőt. (E különleges alka­lomról fényképsorozat készült, amelynek hollé­téről sajnos nincsennek ismereteink.) A társaság ezt követően díszes kocsisorral kirándult Há­morba, ahol a tónál a megyei főjegyző, Görgey László emlékezett arra, hogy Petőfi Sándor 70 évvel ezelőtt járt ugyanezen úton, s milyen be­nyomást tehetett rá az azóta sem sokat változott táj. A „petőfisták" visszavonulva Miskolcra há­romórás felolvasóülést tartottak, ahol a megye és a város vezetői, előkelőségei nem csupán proto­kollból gondolták fontosnak a megjelenést. A műsor után a közművelődési egyesület nevében Balogh Bertalan átadta a háborús, nehéz körül­mények között fillérekből összegyűjtött, összera­kott jelentős összeget, ezzel adózva Petőfi emlé­kének és segítve a Petőfi Múzeum létrehozását. Az est sikerét, vagy éppen a közlekedés „jósá­gát" mutatja, hogy a vendégek éjjel fél kettőkor visszautaztak Budapestre. A Petőfi Társaság miskolci felolvasóülésé­nek volt egy különleges irodalomtörténeti értékű terméke. Peterdi Andor, a társaság tagja „kül­döncként" meglátogatta Lévay Józsefet s élmé­nyeit két évtized múlva tette közzé. Lévayt azért látogatta meg, mert tudta, hogy az ősz költő az 1840-es években „ott sürgött-forgott e kor csilla­gos literátusai: Arany, Petőfi és Tompa Mihály körül. E költők életrajzából jól ismerjük azt a vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom