Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)
A magyar honfoglalás ezeregyszázadik évében, 1996-ban egész éves rendezvénysorozattal emlékezett a történeti Miskolc és Nagy-Miskolc, azaz 1945-től Miskolchoz csatolt települések lakossága - többek között - március 15-ére is. Úgy tűnt - úgy tűnik - a rendszerváltás után több T. Asztalos Ildikó polgármester ünnepi beszéde, 1994 mint fél évtizeddel, vagyis a rendszerváltás utáni második választási ciklusban, a többpártrendszer működésének körülményei között újra adott a lehetősége annak, hogy 1848-ra ne csak ideológiai, politikai okok miatt, azt kisajátítva kelljen emlékezni és emlékeztetni, hanem önmagáért. Azért mert volt, egy különleges időszak különleges történeti megnyilvánulásaként, amelynek mindig van mondanivalója az utókor számára. S ez úgy is igaz, hogy - vélhetően - az egymást követő generációk is fel fogják fedezni 1848 különleges, mindenkori aktualitását. Azért tud vele azonosulni mindenki, mert kezdettől a végkifejlett állapotáig, győztes és vesztes csatáival, emberi konfliktusaival és kiemelkedő egyéniségeivel, ember-óriásaival, és törpe emberi megnyilvánulásaival Európának ebben a régiójában még akkor is sajátosan, tipikusan magyar volt, ha nagyon sok nemzetiségű résztvevőt (forradalmárt, légióst, gerillát) igényelt, nagyon sok nemzetiséget, kisebbséget érintett. Magyar volt lelkesültségéhez és letargiájában, halottaiban, túlélőiben, Európát és más földrészeket át meg átjáró emigránsaival. Történetével, emlékeivel és legendáival egyaránt beépült az utódok génjeibe, így a miénkbe, s utódainkéba is. Ezért van az, hogy mindenki magáénak érzi, s megtalálja benne azt, amit ha nem is tud megvalósítani, a vele való azonosulásra képes. Együtt jelenik meg benne a történeti múlt tényszerűsége, a velünk élő történelem lehetősége, s ugyanakkor a megvalósulásnak a jövő képernyőjére kivetített vágya.
