Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

burgista ingyenélőket. ... A nép kezébe vette a hatalmat és azt nem adja ki többé elnyomóinak. Ezt annál inkább teheti, mert a munkások, parasztok, értelmiségiek már egymásra találtak, szövetséget kötöttek, ellenségeik nem verhetnek éket soraikba . .. Most értették meg, hogy támogatni kell azt a harcot, amelynek élén a Magyar Kommunista Párt halad, mert ez a harc az ő harcuk, ez a magyar elnyomottak harca." A százéves évforduló alkalmat adott a rendszerváltás eseményeinek felidézésére, az eredmények középpontba állítására is. „Gazdasági téren döntő lépés volt a földreform végrehajtása, a szénbányák, gyárak, később a bauxit és alumíniumipar és a bankok államosítása. Most az új feladat: emelni és rentábilissá tenni a termelést, hogy gazdasági téren is teljes győzelmet arasson a nép a szabotáló nagytőkések és a volt földbirtokosok felett." A cikk lezárása ideológiai-politikai vonatkozásban sejteti a fordulatot, amely néhány hónap múlva a háború utáni új magyar társadalom életében bekövetkezik: „A magyar kommunisták most, a szabadságharc százéves évfordulóján még jobban, még komolyabban szívükbe vésik ezeket a tanításokat és őseikhez: Petőfi, Kossuth és Táncsicshoz híven harcolnak ezért a népért. Harcolnak ha kell, mert látják, hogy a régi rend urai szeretnék visszaszerezni hatalmukat, szeretnék visszaszerezni a gyárakat, a földet, a dézsmát, a profitot. A magyar nép őrt áll egységesen, erősen szövetkezve a szabad népekkel és megvédi hatalmát, függetlenségét, szabadságát a belső és külső ellenséggel szemben." Tehát ugyanazok a fogalmak hangzanak el mint negyed, fél vagy egy évszázaddal ezelőtt: a függetlenség, a szabadság, csak más körülmények között, s más, megváltozott tartalommal. Ugyanúgy jelenik meg a hatalom megvédése a külső és belső ellenséggel szemben. Az évszázaddal korábbi események most aktualitást adnak az „ellenségkép" megfogalmazásának. Az „örökségvállalás", a kapcsolódás miatt címoldalra került Garas Samu „Miskolczi Nemzetőr Dall"-jának három versszaka is. Alatta viszont kiemelten, hogy „Az egységbizottság átvette a két munkáspárt borsodi szervezeteinek irányítását." Készül tehát a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülésének előkészítése, s ezért fontos, hogy az „egységbizottság elhatározta a megkezdett tisztogatás továbbfolytatását, közös szemináriumok, közös pártnapok szervezését, a két párt tagjainak az egységes munkáspárt szellemében történő nevelését." A korszak hangulatát felidézendő a további lapoldalakról is címeket, néhány sort, mondatot szükséges idéznünk. A kortárs újságíró - elsősorban Szűcs Sámuel naplójára alapozva - viszszaidézi a 48-as miskolci őrsereg megalakulását, kissé átszínezve az egykori képet. (Pl. Szamosszegi János csizmadiamester boldog volt, hogy ő is résztvevője lehetett annak a 700 embernek, akik a nemzetőrségbe történő belépésük szövegét azonnal aláírták. - Ne feledjük el, 1947. augusztus 1-én elindult az első hároméves terv, amelyet idő előtt, s csak egységes lelkesedéssel lehetett teljesíteni, illetve az előírt feladatait végrehajtani.) A következő lapon megismerhetjük Kossuth Lajos szülőfalujának népét, amely „rohammunkával ünnepli a centenáris március 15ét." Szükség van az egyén, és a közösségek példaként állítására. így olvashatjuk, hogy egy diósgyőri vegyész új találmányával hegesztik a Lánchidat, vagy egy sályi gazda hogyan nyerte meg „a belterjes gazdálkodás csatáját". A továbbiakban Fekete Mihály írása Szemere Bertalan szellemét idézi, majd rögtön mellette megtudjuk,