Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

mázták. „Nem annyira az öncélú ünneplés, mint a sorsvállalás, az öntudatos magyar bátorság és a veszélyekkel szembenézés jegyében zajlott le Miskolcon az örök Március magyar ünnepének emlékezete - emelte ki a vezércikk írója. Kevesebbet néztek az ünnepélyek szónokai viszsza a múltba, a régi, dicsőséges eseményekből a magyarság hősi harcából csak erőt akartak meríteni a jövendő nagy nehézségeire és küzdelmeire. Mindannyian megegyeztek abban, hogy hazánkat még sok csapás érheti, de ha a magyarságot áthatja a márciusi ifjak szelleme, akkor minden nehézséget le tudunk küzdeni és az új Magyarországon minden eddiginél szebb, új élet fog megkezdődni." Egy nappal később, 1944. március 18-án Miskolc Kossuth Lajos halálának 50. évfordulójára emlékezett. Ez a Kállai-kormány elképzeléseinek megfelelően beilleszkedett egy országos programba, rendezvénysorozatba. A törvényhatósági bizottság Kossuthban első díszpolgárát ünnepelte, s megemlékeztek arról is, hogy 1898ban itt avattak tiszteletére Magyarországon elsőként egész alakos köztéri szobrot. A város lakói tehát ünnepi közgyűlésen Kossuth kultuszának adóztak, amikor éjszaka a német haderő nyolc hadosztálya megkezdte felvonulását Magyarország területén, elkezdődött az ország megszállása. A helyi sajtó nem érzékelhette az ország helyzetében bekövetkezett tragikus változásokat, hiszen a Magyar Távirati Iroda teljes hírzárlatra kapott utasítást. Miskolcra március 19-én a késő éjszakai órákban érkeztek meg a megszálló alakulatok. Magyar katonát sehol sem lehetett látni, hiszen - korábban - azonnali visszavonulásra kapott utasítást mindenki. A magyar szabadságharc néhány nappal előbbi hangos megünneplése a megdöbbentő és mélységesen csendes megszállásba, a nemzeti függetlenség maradéktalan elvesztésébe torkollott. Az 1948-as év a magyar történelemben megkülönböztetett jelentőséggel bíró, valóban eseménygazdag év volt. Nevezzük a fordulat évének is. Ennek politikai „megalapozását" a Magyar Kummunista Párt és a Szociáldemokrata Párt fúziója jelentette, amely „megszülte" az új pártot Magyar Dolgozók Pártja néven. A magyar történeti kronológia erről, s az ezt követő évről tömören így fogalmaz: „a sztálinista egypártállam megszilárdítása, megszilárdulása". Emellett természetesen megünnepelték országosan is az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc centenáriumát. A forradalom századik évfordulóján a Miskolcon megjelenő Szabad Magyarország már ötödik évfolyamát élte. A Magyar Kommunista Párt északmagyarországi lapjának 62. száma teljes terjedelmével a centenáriumnak, s a nagy elődöknek adózott. 1948. március 14-én, vasárnap az újság 6 oldalon jelent meg Kossuth és Petőfi képével. A vezércikket Szkladán Ágoston országgyűlési képviselő, az MKP megyei titkára írta. írásában Táncsics Mihályt emelte ki példaképül, aki indíttatásából következően is a jobbágyok mellé állt. A jobbágy-paraszt álmát pedig a földosztás valósította meg: „Egy évszázadon át tartott még a harc a földért, egy évszázad telt el, amíg eljött az igazi felszabadulás, a magyar paraszt igazi felszabadulása 1945, amikor a föld az övé lett, azé, aki megműveli. Most a felszabadulás után három évvel 1948-ban, száz évvel a nagy szabadságharc után mondhatja el a dolgozó nép Táncsics szavaival, hogy mindnyájan egyenlőek vagyunk, testvérek vagyunk. Ma minden dolgozó egyformán megbecsült tagja a társadalomnak, mert megtört az urak hatalma a dolgozók felett, félreállították az elnyomókat, a hortysta, habs-