Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

egyébként sem a korabeli naplóíróknál nem szerepel, sem Görgey, sem pedig Sáfrány Mihály tüzértiszt nem tesz róla említést. Annyi ismeretes, hogy az orosz Kuznyecov altábornagy egy kozák ezrede, lovas századok és tüzérek vettek részt a csatában, míg magyar részről huszárok, gyalogság és tüzérség fejtett ki ellenállást, illetve fokozatosan vonult vissza mintegy 4 órás csata után. (A harcoló egységek létszámadatai Szendreinél megbízhatatlanok.) Pöltemberg tehát a gyöngyösi úton visszavonult Miskolcig, Miskolcon és Csabán át pedig a kassai országúton folytatta útját át a Sajó bal partjára, ületve Felső Zsolcára. A VII. hadtest (Pöltemberg) a Sajó vonalán Alsózsolcától Ónodig, a III. hadtest (Leiningen-Westerburg) Alsózsolcától fel Arnótig, az I. hadtest (Nagysándor) Arnóttól Sajóvámosig foglalt hadállást. Görgey a főhadiszállással Sajószentpéterről Ongára, majd július 25-én Gesztelyre költözött. Ilyen körülmények között és felállással került sor a zsolcai csatára. Porcs János miskolci tanár (ki később folytatta a jeles elődök naplóíró-hagyományait) szemtanúként a következőképpen írta le a csata lefolyását. „. . .július 25-én volt a zsolcai csata, melyet én a tetemvári pincék középső sorának felső részéről néztem. A muszka hadsereg városunk keleti oldala mellett a szántóföldeken állott, a magyar hadsereg pedig Felsőzsolcától Alsózsolca felé terült el. A muszkák ágyúi közül egy a Sajó hídja déli oldalán volt felállítva és ebből bocsájtgatták azokat a rakétákat, amelyekkel sikerült felgyújtaniuk a felsőzsolcai állást és korcsmát. A magyarok ágyúi a tűz miatt a töltésről a Felsőzsolca északi részén eső fák közé vonultak, és onnan golyóik egész a város végéig bejöttek. . . . Már akkor beszélték a miskolciak, hogy a fák mögött lévő ágyúkat Sáfrány Mihály irányozza. Azok közül egy párban kárt is tehetett, mert az ágyúk a Sajó partjától hátrább vonultak. Azt mondták, hogy egynek a kerekét lőtte el. . . . Ezen a napon sem a magyarok nem jöttek át a Sajón, sem a muszkák nem mentek át azon. Este a muszkák a szelesi (ti. Szeles utcai) kertek mögött lévő szántóföldeken táboroztak. Másnapon alig bírta az elöljáróság megakadályozni, hogy a muszkák Miskolcot fel ne égessék. A csata után való éjjel ugyanis egy pár elesett muszkát a mezőn lévő szalmával vagy szénával borítottak be és azt meggyújtották. A harcban elesett honvédeket Szathmáry Király Pál, a későbbi tornai főispán temetette el. Később ezeket ugyanő összeszedette és Felsőzsolca északi végén a töltés mellett abba a sírba tétette, mely fölött a Dalstrőm által készített emlék ma is hirdeti, hogy ott szabadságharcunk névtelen hősei nyugszanak. Ott voltam az emlék leleplezésekor is 1867ben." A zsolcai csata után Görgey július 26-án mindhárom hadtestét a Sajó bal partjáról a Her• nád bal partjára vonta vissza, a főhadiszállás pedig Szerencsre költözött. (Itt néhány katonát halálra ítélt, akik a Váctól Miskolcig tartó visszavonulásban otthagyták csapattestjeiket, s most itt kerültek kézre. Görgey visszaemlékezéseiben csak a halálra ítélést említi, azt nem, hogy név és rangfokozat szerint kik voltak ezek, s az ítéletet valóban végrehajtották-e?) Július 27-28-án Gesztely-Hernádkak térségében újabb támadás érte Görgey erőit, amelyet ő úgy minősített, hogy ez nem volt más, mint fedezete az oroszok Poroszló-Tiszafüred közötti átkelésének. Hírszerzői révén arról értesült, hogy azok a csapatok, amelyek a zsolcai csata után 26-án Miskolcon táboroztak, folyamatosan vonták vissza őket, s 28-án már átkeltek a Tisza jobb partjára. Ennek isme-