Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

érkezett Miskolcra, hogy rendezze a Kassáról visszavonulókat. Visszament Tokajba úgy, hogy nem sikerült találkoznia Miskolcon Szemerével. (Ennek az volt az oka, hogy Szemere családja keresésére indult, nem tudta mi történt velük azt követően, hogy a kormány Pestet elhagyta. A Jászságban egy tanyán találta meg őket.) Ezért nem volt „hármas találkozó" Miskolcon, bár Szemere erről úgy tájékoztatta a Honvédelmi Bizottmányt, illetve Kossuth Lajost, hogy „Most hallom, hogy Klapka az új fővezér. Erre utazott. Én nem szólhattam vele, pedig ittlétemet tudta, tudhatta, tudnia kellett. Utazott Tokajba, Mészáros után." Szemere tett még néhány kísérletet, hogy levélben egyeztessen Klapkával és Görgeyvel, de ezek a kísérletek eredménytelenek maradtak. Miskolc feladása elkerülhetetlen volt. így elhagyta a várost, s a Honvédelmi Bizottmánynak már január 22-én Tokajból küldte első jelentését. 1849. január 22-23-ai Tállya-tokaji győzelemnél ott van, megjelenik a „Diadal" című nyomtatvány, s benne az, hogy „... megbosszultuk magunkat, és vitézségünk jó hírnevét megmentettük". Ez is igaz volt, s az is, hogy Schultzig altábornagy így ellenállás nélkül megszállta Miskolcot. Miskolc 1849 júniusa és szeptembere között két alkalommal is orosz megszállás alá került. Tekintettel arra, hogy június 22-23-tól sem városi sem megyei jegyzőkönyvek nem készültek a korabeli naplókra és a későbbi visszaemlékezésekre (illetve a szakirodalomra) hagyatkozhatunk. Az alábbiakban Szűcs Lajos honvéd hadnagy és Sáfrány Mihály tűzérhadnagy visszaemlékezéseiből idézzük a Miskolc-környéki harcokat. Miskolcot először 1849. június 29-én árasztotta el az orosz sereg. „Miskolc értelmiségének nagy része - nehogy a muszkák zaklatásának magokat kitegyék - s hivatal vállalására köteleztessenek, a Bükkség övezte falvakba, vagy a Tisza nádasaitól körített tanya helyekre menekültek. ... Én is, mint azon időben megyebeli esküdt, nehogy az orosz tábornokok által szervezett tisztviselők sorában állást foglalni kényszeríttessem, mint bujdosó menekülő a Bükk környezete egyik községében, Tardonán részesültem Szentimrey Pál szívélyes vendégszeretetében . . . Ugyanekkor volt Jókay Mór a szintén tardonai birtokos Telepy Károly pesti színész vendége, mint bujdosó hazafi. Pár nap múlva egy a miskolci heti vásáron bent volt tardonai asszony által hozott levélből értesültünk, hogy a muszkák Miskolcról M.-kövesd felé elvonultak. E hírre Piskóty Jánossal haza jöttünk, de alig élveztük egy napig édes otthonunkat, mikor elterjedt a hír, hogy az orosz sereg Miskolcra vissza közeledik. Két idősebb testvérem már ekkor a hegyek közzé Varbóra menekült s én is utánuk készültem menni, midőn egy délután a »Fekete kutya« czímű vegyeskereskedés előtt álló paraszt szekérről a velem rokonságban lévő Büdy Endréné megszólított, hogy mennék velők a Tisza mellé a müncsedi pusztára, hol a Váczy Sándor tanyáján szíves ellátásban fogunk részesülni. Szívesen szegődtem útitársul. . . . Július 24-én a délutáni órákban előbb szakadozottan, majd mindig sűrűbben lehetett hallani a városunk közelében eső Görömböly község határában összeütközött ellenfelek ágyúinak dörejét. Ugyanis a Görgey által az orosz hadsereg állásának megfigyelésére kiküldött Pöltemberg tábornok VII-ik hadtestét Tscheodajew orosz tábornok hadosztálya megtámadta. A Görömböly és Mályi községek között elterülő fennsíkon, de kiválólag a Harsány felé vezető országút magaslatán kifejtett