Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

A szabadságharc miskolci és borsodi eseményei a levéltári dokumentumok tükrében Borsod megye és Miskolc közigazgatása, képviselete az országgyűlésben a szabadságharc ideje alatt mindig függvénye volt a politikai-hadi események alakulásának. Az országgyűlés helyének változásai, a meghozott határozatok, az Országos Honvédelmi Bizottmány tevékenysége, Kossuth Lajos, mint az OHB elnöke által kijelölt területi kormánybiztosok, a megyerészek, vagy Miskolc esetében 1849. január-márciusa között a két osztrák, 1849 júniusa-szeptembere között a két orosz megszállás mindig megváltoztatta a megye és a város irányítását. Ez nemcsak személyi változásokat jelentett, hanem az osztrákok esetében „hódolat kinyilvánítását császárunk iránt", de az oroszok is megkövetelték a hűségesküt. A magyar kormány viszont elvárta tisztviselőitől ennek megtagadását, aminek a következménye az lett, hogy harci, vagy „megszállásveszélyes" helyzetben a fő tisztségviselők elmenekültek a városból. A városi, megyei igazgatás és közélet nyomonkövetése, vagy éppen a népképviseleti országgyűlésbe küldendő képviselők megválasztása 1848-ban és 1849-ben igaz, hogy más aspektusból, de nagyon világosan érzékelteti a forradalom eseménytörténetét, s jól mutatja a gyakori kaotikus helyzetet, amely megoldására sem felkészültség, sem lehetőség nem volt. Ez, vagy részben ez is oka volt a civil lakosság érzékelhető fásultságának, elfáradtságának, beletörődésének a szabadságharc utolsó szakaszában. Borsod vármegyének az uralkodó által kijelölt, kinevezett főispánja 1828-1848 között gróf Reviczky Ádám volt. A pozsonyi országgyűlésről, majd a pesti eseményekről érkező hírek hatására már március 20-án a megyei gyűlésen Szathmáry Király József, mint főispáni helytartó (helyettes főispán) dönt, illetve tesz javaslatot a nemzetőrség felállítására, a Batthány-kormány megalakulása (április 7.) után sor kerül az új főispáni rendszer kiépítésére. Bár Szathmáry Király József később olyan érdemeket szerzett, hogy a városban utcát is elneveztek róla (ez volt az egykori Király, mai Ady Endre utca), a megye első számú embere május 8-tól, a szabadságharc bukásáig báró Vay Lajos lett. (Az ún. októberi diploma után, 1860-1861 között, majd a kiegyezés után, 1867-1872 között nem méltánytalanul ugyancsak őt emelték a főispáni székbe.) Egyik naplóírónk, Szűcs Sámuel erről a következőket írja: „A' mi pedig Borsodnak beligazgatását illeti, mondanom sem kell, hogy leginkább a' hon megmentése körüli intézkedések szolgáltak annak tárgyául, a' forradalom lelépteté a' főispánokat, 's ezek helyetteseit, így történt ez nálunk is. Új főispánul Báró Vay Lajost nyerénk, kinek beigtatásánál a szokásos czeremóniák mellőztettek, mert azon időszak derült fel, melyben nem fényleni, de tenni kell. Ez elvet követi főispánunk is, ki nemcsak a polgári pályán, de a' harc terén is rendíthetetlen jellemet tanúsí