Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

város kortárs történetírói: „ez azon nevezetes nap, melyen utoljára láttuk a magyar sereget". Az oroszok második, hosszú megszállása kezdődik Miskolcon. Ez ekkor július 24-től tart szeptember 2-ig. Igaz, még ezt követően is maradnak betegek a városban, de velük már különösebben senki sem törődik. Görgey utóvédje, Nagysándor József augusztus 2-án súlyos vereséget szenved Debrecennél, Bem augusztus 6-án Erdélyben szintén ugyanezt szenvedi el, s ismét az oroszoktól. Dembinski Szegedet feladva Temesvárra vonul, ahol augusztus 9-én vereséget szenved. Az Aradra vonult kormánytagok augusztus 11-én Palóczy László korelnök vezetésével megtartják utolsó ülésüket. Ekkor az elnök bejelenti Kossuth lemondását és Görgey kinevezését. Egyben a magyar országgyűlés ülését „bizonytalan időre" felfüggesztette. A következő történelmi dátum: augusztus 13. Világos. A fegyverletételkor 11 tábornok, 1426 honvédtiszt, 32 569 közkatona, 144 ágyú és 60 hadizászló került orosz hadifogságba. A lovak és gúlába rakott, vagy összetört fegyverek számáról kimutatás, összeírás nem készült. Miskolcra 1849. augusztus 17-én érkeztek meg az első „szökevények", az első hírek a szabadságharc bukásáról. Egy hét múlva az osztrák közigazgatás elkezdte munkáját. Máry Pál lett Borsod vármegye elnöke, akit mindenki csak „orosz rendjeles ügyvéd"-nek nevezett. Egy hónap múlva Szathmáry Király Györgyöt a megye alispánjává választottak. Ezzel Miskolc, mint minden más magyar város, csatlakozott, vagy tudomásul verte az új hatalom, az új közigazgatás rendszerét. 1849. október 6-án írták a város jegyzőkönyvébe: „A haza több városaiban tartott ünnepély itt sem maradt el, mely alkalommal ebéd, tánc, kivilágítás rendeltetett, de a tánczvigalomban egy-két nő volt jelen." (Ekkor még senki sem tudta, hogy 1848. október 6-át a harmadik bécsi forradalom dátumát, s Latour hadügyminiszter felakasztását torolja meg Haynau, a honvédtisztek aradi kivégzésével, s az aradi bosszút ünnepelteti meg a levert forradalom túlélőivel.) JïICisïcolcsi cgviradt már a Magyarnak I Fegyver »' kezünkben ! A.' szabadság- szent szerelme . Lángoló szivünkben! Ls ki e' két szent tulajdont Danija vagy tavtrjn Nemzetünk ízt Oszve túiza. Zúzza, és tiporja. Szabadságunk éljen ! Ellenségünk féljen í Szolga nincsen senki köztünk Senki, e' hazában ; Úr , szegény , mind flszve forrott, Öszvc, egy csalidban. Ember •' családi név, és Honfi minden ember; Ennyi embert senki többé Rab-bilincsbe nem ver. Szabadságunk éljen! Ellenségünk féljen I Vesszen •' ki vcszlliozélag Törne e' hazára I Vesszen az, ki szálni nem kész Érte a' csatára! Vesszen az, ki zsarnokot még Jog helyeit uralna , ' Vesszen n' ki öszyctarlást, Es csöndet zavarna. — Szabadságunk éljen! Ellenségünk féljen!