Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI RENDSZERVÁLTÁS. A HARMADIK KÖZTÁRSASÁG (1988-1989)
hasonlóan - a város rendkívül beszűkült anyagi lehetősége, a közművesítési költségek emelkedése. A kialakításra kerülő telkeken túlmenően a telekkínálatot növelte a Mályi-Nyék közötti telkekből a város rendelkezésére bocsátott telekszám is. Az állami lakásépítések drasztikus viszszaesése miatt egyre inkább a lakások visszavétele vált a szociális bérlakásalap forrásává. A leadott lakásokért fizetett térítési díjak szorzó száma évről-évre folyamatosan emelkedett, az 1986. évi induló egységes 5-szörösről napjainkban építkezéseknél 10-szeres, vásárlásnál 8-szoros, egyéb esetekben 5-szörös. Mindezen intézkedések ellenére sem sikérült azonban az eredeti célkitűzést megvalósítani, a tervezett 2000 db-bal szemben csak 1.730 db bérlakás kerül vissza a tanácshoz újraelosztásra; több mint 473 millió Ft kifizetése ellenében. Ez a bérlakás elidegenítések iránt megnövekedett keresletnek, valamint a lakáspiacon meglévő rendkívül magas infláció miatti vásárlási, illetve építkezési kedv megtorpanásának tudható be. A magánerős lakáshozjutási formák előtérbe kerülésével egyre nagyobb szerep jutott a lakáshozjutást segítő helyi pénzügyi támogatási rendszernek. Lényegében valamenynyi lakáshozjutási forma támogatott: A támogatások fajlagos, összege évente felülvizsgálatra került reálértékének megőrzése érdekében. 1986ban az 1 főre jutó támogatás átlag 120.000 Ft volt, 1990-ben ez az összeg már 300.000 Ft. A pénzügyi támogatás növelése azonban - annak ellenére, hogy az nagy segítséget jelent az állampolgároknak - nem tud lépést tartani a pénz inflálódásával. A bevezetett kedvezőtlen hitelkonstrukciók is egyértelműen negatív irányban befolyásolják mind a lakásvásárlást, mind az építkezést, így 1986-tól 1990 végéig 2.190 fő lakáshoz jutását sikerült megoldani e rendszer keretein belül, 506 millió Ft felhasználásával. Mindezek eredményeként Miskolc város lakásellátottságában pozitív változás következett be. A lakásállomány 1990 végén várhatóan 76.067 lesz, a száz lakásra jutó személyek száma 277 főre, a száz lakásra jutó családok száma 106 családra csökken. Ugyanakkor a lakáshelyzetet továbbra is tartós társadalmilag széles hatáskörű ellentmondások jellemzik: - továbbra is fennáll a mennyiségi lakáshiány (napjainkban a lakásigénylők száma még mindig közel 7.500 fő, melynek 88%-a be lakásnélküli) - lakáskeresletet és kínálatot a meg nem felelés jellemzi (minőségben, mennyiségben, konstrukcióban), - a fenntartási költségek és az OTP lakásárak növekedése jelentős mértékben meghaladja az igénylők, illetőleg a lakossági jövedelmek növekedését, s ezt az évről évre növekvő támogatások sem tudják kompenzálni /míg 1986ban városunkban az átlagos OTP lakás ára 14.286 Ft/m 2 volt, addig ez 1990-ben meghaladja a 30.000 Ft/m 2-t/, is elmaradottabb, ún. peremterületein található, - a lakásépítés kapcsán jelentős feszültség alakult ki a város egyes térségei között. Az újonnan épült lakótelepek tovább növelték az ellátásban a különbséget az elmaradottabb peremterületek rovására. - a Sajó-parton tervezett lakások felépítése meghiúsult, így lényegesen kevesebben jutottak e rétegből lakáshoz a tervezettnél. A létrehozott relokalizációs alap 41 családnak biztosított lépcsőzetes lakáshoz jutási lehetőséget, - a leromlott állagú telepeink felszámolása lelassult, az ott kialakult helyzet tovább; romlik. Pénzügyi fedezet hiányában sokszor még az alapvető hiányosságok sem szüntethetők meg.