Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

geszti, mert a tisztújítást szeretné összekötni a „méltán igényelt királyi várossá tétellel". Tehát szó szerint kérik a belügyminisztert, hogy képviselje Miskolc szabad királyi várossá nyilvánításának ügyét. 1848. szeptember 11-én Josip Jellacic, akit báró Jósika Samu erdélyi alkancellár végzetes következményekkel járó javaslatára ezredesből horvát bánná léptettek elő, csapatai élén átlépte a Drávát, s ez háborúhoz vezetett Magyarországgal. István főherceg és Móga János altábornagy, a magyar fősereg parancsnoka tárgyalási kísérlete nem vezetett eredményre Jellacië-cal, s felkészülendő a várható hadi eseményekre, a fővárosban a miniszterelnök mellett megalakult a 7 fős Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB), amely már a következő hónap elejétől Kossuth Lajos tényleges hatalomra jutását jelentette. Az OHB és a kialakított kormánybiztosi rendszer intézkedései szeptember végétől a magyar hadsereg megszervezésére irányultak. így az 1848. szeptember 30-ai városi közgyűlés anyagában olvashatjuk, hogy a megyei alispán és a kormánybiztos (Farkassányi Sámuel) elrendelték hogy Miskolcról 355 újoncot kell toborzás, vagy sorshúzás útján kiállítani a megyei honvéd zászlóalj kiegészítéséhez. A sorozást és felkészítést október 6-ig kellett befejezni, s egyben el kellett végezni a 2324 éves fiatalok katonai összeírását. A város már most jelzi, hogy a honvéd újoncoknak nem tud fizetni, mert a megye eddig is aránytalanul nagy terheket rótt rá. (Egyébként egy-egy újonc „fizetsége" 2-2 pengő volt, amelyet a városnak kellett volna előlegezni a jövő évi adó terhére.) Ez tehát már a sorozott, a szervezett magyar hadsereg kialakításának a biztos jele volt. Előtte nemzetőrség volt a városban, s önkéntesek indultak a magyar honvédség első ütközetébe, Pákozdra is. Miskolciak és borsodiak tehát a szabadságharc fegyveres eseményeibe először Pákozdnál (1848. szeptember 29.), majd Schwechatnál (1848. október 30.) vettek részt. Utána elengedték, azaz Görgey hazaküldte őket. Szolgálati idejük miatt „ tízhetesek"-nek is nevezték őket. 1848. november 1-től Görgey Artúr lett Móga altábornagy utódja, s így a Windisch-Grätz-el szembenálló magyar haderők főparancsnoka. (Windisch-Grätz, Alfred 1848. október 16.-1849. április 12. között töltötte be az osztrák haderők főparancsnoki tisztét, őt Ludwig von Weiden táborszernagy követte 1849. május végéig, majd ezt követően Julius von Haynau, aki 1849-1850 között a magyarországi császári hadsereg főparancsnoka, Magyarország és Erdély teljhatalmú kormányzója volt.) A decemberi hónap az osztrák ellentámadás jegyében zajlott: Görgey a feldunai hadsereg élén visszavonult, s WindischGrätz Duna-menti előrenyomulásától félve a magyar kormány Buda-Pestről 1848. december 31-én Debrecenbe költözött. Még a fegyveres harcok súlypontja 1848 végén a Dunántúl, s Bem tábornok Erdélyben megvetve lábát igyekszik a kormány hátterét biztosítani, egyre erőteljesebbé és hihetőbbé válik a hír: Galícia felől Franz Schlick es. kir. altábornagy csapataival betörve Kassa felé vonul. 1848. december 11-én csatát nyer Kassa mellett Budamérnél, s ezzel először válik szabaddá az út Miskolc és Debrecen felé. Miskolc 1848. március közepe és december közepe közötti 9 hónapban inkább önkénteseket toborzott, vagy besorozott katonákat küldött a Honvédelmi Bizottmány elvárásainak megfelelően, de közvetlen fronthelyzetbe nem került. 1848. december közepétől 1849. szeptember elejéig elkezdődik, illetve tart a szabadságharc má-