Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

mondta Borsod-Abaúj-Zemplén megye megalakulását, amelynek meghatározó települése „kisfővárosa" Miskolc lett. A település lélekszámának alakulásához három évszám és három állapot tartozik: 1941-ben 77.362 fő, 1945-ben 43.428 fő és 1949-ben már 103.690 fő lakta Miskolcot. Érzékelhetően a legnagyobb háborús létszámveszteséget elszenvedő magyar városról van szó, másrészt ez a lélekszám négy év alatt két és félszeresére nőtt. Az 1941-1945 közötti lélekszám-csökkenés elemezése most nem feladatunk, a növekedés magyarázata viszont igen. A háború utáni újjáépítés, az iparosítási program meghirdetése, az iskolavárossá fejlesztés koncepciójának megvalósulása, de - mint később látni fogjuk a három éves terv végrehajtása, az első ötéves terv elindítása -, a lakásépítési program „szívta" a környező településekről, de az ország távolabbi városaiból is a lakókat, akik elsősorban ipari munkásként helyezkedtek el és telepedtek meg a városban. Ezt mutatják az 1949. évi népszámlálás adatai. Az összlakosságból (103.690 fő) mindössze a lakosság fele helybeli születésű (50.310 fő) a megye valamely településén született 15.878 fő, az ország más vidékéről települt Miskolcra 26.827 fő. A város lélekszámánál szükséges megemlítenünk, hogy az 1945-1948 között zajló „lakosságcsere" Szlovákiából (Csehszlovákiából) 5.533, míg Romániából 2.966 személyt „hozott" Miskolcra. (Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt szlovák-magyar lakosságcsere „egyezmény" már 1945-től lényegesen több embert mozgatott meg, s csak valószínűsíthető az a számszerűség, amely a 20. század legnagyobb migrációját, népességvándorlását indította el. A Miskolcon ideiglenesen maradó, majd az ország más vidékeire, főleg a Dunántúlra továbbvándorló családok számáról meggyőző és pontos kimutatásokkal nem is rendelkezünk.) Talán figyelmet érdemel a lakosság felekezeti megoszlása is 1949-ben. A lakosság több mint fele római katolikus (59.372 fő), a reformátusok száma (31.155), lényegesen kevesebben vannak a görög katolikusok (5.834 fő) és az evangélikusok (4.554 fő). A görög keletiek, a baptisták és az unitáriusok száma összesen nem éri el az ezer főt. A magát zsidónak valló, izraelita vallású lakosok száma 2.025 fő (1941-ben számuk 10.428 fő volt), a megyében összesen 2.821-en voltak, szemben az 1941-ben összeírt 6.569 fővel. (A megye és város háború előtti zsidó lakosságából, amely csaknem 17.000 fő volt, mindössze négyezren maradtak életben, vagy maradtak és éltek a háború után a régió településein.) Az 1949-es népszámlálásnak volt egy különleges adatsora, amely az iskolai végzettséget vizsgálta. Ezen belül külön is számbavette a főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkezőket, szakirányultságuk, szakterületük szerint. A főváros után itt élt a legtöbb bányamérnök, gépészmérnök, illetve fém- és vaskohó mérnök. A jogés államtudományi felsőfokú végzettséggel rendelkező polgárok száma meghaladta a félezret, (így megelőzte Debrecent, Szegedet és Pécset.) Az ok kettős: egyrészt a miskolci jogakadémia 1919-1949 közötti működésével függ össze, másrészt a miskolci műszaki egyetem 1949. évi megalapításával. Eperjesről az evangélikus jogakadémiát Mikler Károly dékán és Obetkó Dezső prodékán a Csehszlovák Köztársaság 1918. október 28-ai kikiáltása után, arra való tekintettel, hogy a csehek nem fogják tűrni a jogakadémia eperjesi működését, Miskolcra szerette volna „átmenteni". Ehhez szükség volt Geduly Henrik püspök jóvá-