Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)
létének volt 1849 májusától országgyűlési képviselője. Miskolcon és a megyében többször is megfordult, s Klapka emlékiratai váltották ki belőle, mintegy viszontválaszként az „Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években" című munkát. (A kötet 1852-ben német, angol, francia és svéd nyelven is megjelent. A magyar fordítást id. Görgey István végezte el a német változatból, s ez jelent meg magyarul Budapesten 1911-ben.) Mindkét szerző, illetve honvéd tábornok emigrációban készült munkája tényszerűségében igazolja a szabadságharc régiónkban történt eseményeit, csak azok megítélésében, minősítésében van közöttük eltérés. Az emigrációs irodalomból egy harmadik példát azért emelek ki, mert szerzője nem volt katona, hanem a számos vagy számtalan kémek egyike. Ő Kossuthnak szerzett információkat, és teljesített különféle megbízásokat. A „megfigyelt célpont" Görgey személye és közvetlen környezete volt. A szabadságharc bukása után Hamburgba menekült, majd onnan Londonba azzal az elképzeléssel, hogy majd továbbhajózik Törökországba, s csatlakozik Kossuth Lajos szűkebb köréhez. Erre nem került sor, mert 1851-ben tragikus hirtelenséggel meghalt. Előtte viszont megírta emlékiratait, amely 1850-ben Londonban angolul és 1851-ben Lipcsében német nyelven megjelent. (Németül: Memoiren einer Dame während des letzten Unabhängigkeitskrieges in Ungarn.) A kétkötetes munkát egy miskolci tanár, Halász Sándor fordította magyarra, s 1901ben Miskolcon megjelentette „Egy hölgy emlékiratai az 1848-49-iki magyar szabadságharczrói" címmel. A fordítás miskolci kiadása önmagában is érdekes, ami viszont ennél is fontosabb, az az, hogy a kötet hetedik és kilencedik fejezete Miskolccal foglalkozik. Előbb Görgey hadseregének Kassáról való kivonulását és Miskolcra történő bevonulását írja le. (1949. február 11-22 között történt a csapatmozgás Kassa és Miskolc között.) Itt történt meg Görgey találkozása Dembinskyvel. A kémnő ennek hírét vitte Debrecenbe Kossuth Lajosnak. Majd utána ismét visszatért Miskolcra, hogy nyomon követve a mozgó hadiegységeket leírja a kápolnai csatát (1849. február 26.) és állítólagos találkozását Mészáros Lázár hadügyminiszterrel. A találkozásokkal kapcsolatban jogosan vetődnek fel kétségeink, hiszen a magát több néven is feltüntető, de leginkább a Beck bárónő nevet használó kémnő egyetlen főtiszt emlékirataiban sem fordul elő. Legfeljebb utalások vannak arfa, kogy küldönccel", „futárral", vagy „megbízható emberrel" küldték leveleiket, tájékoztatásaikat, vagy utasításaikat egymásnak a honvédtisztek. Az viszont biztos, hogy Miskolcról, a Korona fogadóról, a Nemzeti kaszinóról ilyen leírást nem lehet kitalálni, a megfigyelések pontossága a kémnő itt-tartózkodására utal éppen úgy, mint a történések pontos leírása. Azt gondolhatnánk, hogy a szabadságharc után másfél évszázaddal már minden forrás, kéziratos napló ismert, vagy csak megjelentetésre vár. A családi irattárak, örökségek még mindig rejtegetnek újdonságokat, meglepetéseket. Véletlenszerűen kerülnek elő fontos dokumentumok. Ilyen például az egykori pataki joghallgató Kársa Ferenc közel 300 oldalas naplója, amelynek különleges történetéről és előkészüléséről e kötet nyomdába adása előtt szereztem tudomást. (Remélem, hogy az évforduló lehetőséget ad e napló megjelentetésére, amely újabb adatokkal, részletekkel színesíti a szabadságharcról eddig közzétett ismereteinket.)