Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

sára" január 30-án. Bizony Ákos „támogatására" Kossuth Ferenc nagyszámú képviselővel érkezett Miskolcra. A korabeli leírások szerint az utcákat lelkes közönség lepte el, az ablakokat virág és zászló díszítette, s az egész város az örömteljes fogadtatás képét mutatta. Ez már láttatni engedte, hogy a városban az ellenzéki párt képviselői élveznek nagyobb szimpátiát. A január 31-ei választások valóban ezt igazolták. Miskolc északi kerületében Tisza István 398, Bizony Ákos 507 szavazatot kapott. A déli kerületben a kormánypárti Soltész Nagy Kálmán 548 voksot gyűjtött, míg az ellenzéket egy Leimer Adolf nevű pesti ügyvéd képviselte, akire 636-an adták szavazatukat. Az ellenzék nemcsak Miskolcon, hanem országosan is elsöprő arányú győzelmet aratott. A választási eredmény hallatán - állítólag - Tisza István így kiáltott fel: Megőrült az ország! Tisza István egyik miskolci kortese, Kovács József ügyvéd 1934-ben (Tisza szobrának budapesti felavatásakor) így emlékezett erre az esetre: „E rövid pár nap alatt, amikor a kormány többségének bukása köztudomásúvá vált, feltették Tisza Istvánnak a kérdést bizalmasai, vájjon szükséges-e, hogy nevét odaadja a miskolci választáshoz. Hisz neki már volt is mandátuma. A válasz az volt: »a nevemet odaadtam, a választáshoz ragaszkodom«. És Tisza István így bukott el Bizony Ákossal szemben. A vérbeli plebejusok sorából a választás után én is eljutottam az elbukott kormányelnök elé - írja Kovács József -, s akkor mondotta őszintén és leplezetlenül: »Tudtam, hogy Miskolcon elbukom, mert akkor már a pártom is elbukott az országban. De örülök, hogy meggyőződtem, hogy a bukott miniszternek is van jelentékeny pártja egy olyan jelölttel szemben, aki a legnépszerűbb volt az ellenzékiek sorában«. A koalíció bukása után ugyanez a kerület többsége - a nép kegye - elbuktatta ugyanezt a népszerű jelöltet, Bizony Ákost egy Budapestről jött, s talán még akkor kevésbé ismert, de kedves és népszerű íróval, Lipcsey Ádámmal szemben." (Bizony Ákos 1846-1922 között élt, s a nyertes 1905-ös választás után 1910-ben maradt kisebbségben, de fél évvel később a pótválasztáson ismét mandátumhoz jutott. A két háború közötti sajtó jeles képviselője, Thurzó Nagy László egy kéziratában azt írja róla, hogy „Miskolc nagyfia, díszpolgára, a magyar közéletnek és politikának kimagasló egyénisége 1922. július 27-én halt meg. Városa meggyászolta és utcát nevezett el róla/' A szerző a díszpolgárságot illetően téved, az utcaelnevezés viszont megtörtént. Halálától az 19471949-es utcanév változtatásokig az ő nevét viselte a mai Madarász Viktor utca.) Az 1905-ös választási bukás után Miskolc város közgyűlési jegyzőkönyveiben 1917-ben bukkan fel legközelebb a miniszterelnök neve. Ekkor a bukott miniszterelnöktől vettek búcsút, s ez év július 17-ei közgyűlés feltétlen bizalmáról biztosította az Eszterházy kabinetet. (Eszterházy Móric kormánya 1917. 06. 10-től 1917. 08. 23-ig volt hatalmon.) Ezt a „történelmi tévedést" kívánta helyesbíteni a város, amikor 1927. május 25-én országos ünnepséget rendezett Miskolcon, amelynek keretében leleplezték Tisza István arcképét. A résztvevők megfogalmazták, hogy a legutóbbi tizenkét év kiemelkedő személyiségei között „senki nem vált annyira történelmi figurává, ünneplésre érdemes, tiszteletreméltó emlékezetté, mint a félreértések, gyanúsítgatások, meg nem értések ködétől az idők folyamán kibontakozó, megtisztult gróf Tisza István. Körülbelül most értek meg a napok arra, hogy megfelelő világításban lehet szemlélni az első háborús miniszterelnök kormányzásait, programját és al-