Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

Tisza István utolsó képe, 1917 őszén sa folytán a háború megnyerésére nem lehet reményünk, és ennek folytán keresnünk kell a békét olyan feltételekkel, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak." A frontokon és a hátországban bármennyire is érzékelhető volt a válság, ez a tömör és rideg bejelentés mégis sokkolta a közvéleményt. Nagy Józsefnek, az utolsó magyar királyról írt, s 1995ben megjelent munkájában erről a bejelentésről, másrészt Tisza István minősítéséről olvassuk, hogy „az a politikus, aki magyar részről mindenképpen felelős volt a háború kitöréséért, kijelenti: a háborút elvesztettük. A helyzet tragikusságát még csak fokozta, hogy a cenzúra a parlamenti beszédekre nem terjedt ki, Tisza beszédét minden újság vastag betűvel szedve címoldalon hozta, s pár nap múlva már a fronton lévő katonák is olvashatták, s ez a körülmény nem javította harci moráljukat." Ez a beszéd, a háború elvesztésének beismerése nyilván nem választható el az ezt követő eseményektől, Tisza István meggyilkolásától. A korabeli miskolci lapoknak nem is került címoldalára ez az esemény, bár a Reggeli Hírlap és a Miskolczi Napló 1918. november 1-ei és 2-ai számai is foglalkoztak a volt rrúniszterelnök meggyilkolásával. Természetesen ennek a fogalomnak a használatát fő címben kerülték, hiszen Magyarországon forradalom volt, s a forradalom áldozatokat követel. Az „őszirózsás forradalom"nak pedig egyetlen áldozata volt. „Tisza István tragikus vége" címen a Reggeli Hírlapban a következő olvasható. „Ma délután elterjedt a fővárosban - ti. november 31-én -, hogy Tiszát Hermina út 35. számú lakásában meggyilkolták. Sándor János volt belügyminiszter hat órakor még megjelent az alkotmánypártban és közölte, hogy Tisza ma felesége kérésére nem jön el a pártba, de üzeni, hogy őrizze meg a párt a higgadságát, míg a béke meg nem lesz kötve és a rend helyre nem lesz állva. Alig hogy ezeket elmondta, Sándor Jánost telefonhoz hívták és közölték vele, hogy Tisza ellen merényletet követtek el. A merénylet híre pillanat alatt elterjedt a pártkörben, ahonnan Sándor János Radvánszky Bélával a rendőrségre sietett kocsiért, de a rendőrségnek nem volt rendelkezésre álló kocsija. Tisza őrizetére - egyébként - nyolc csendőr volt rendelve. Fél hat után néhány perccel még meg