Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

nyéket, történéseket. Naplói közül a harmadik kötet az, amely a szabadságharcot is magába foglalva 1844. januárjától, 1849. december végéig tárgyalja az eseményeket. Részben innen, részben az előző kötetből tudjuk, hogy mind Palóczy László, mint pedig később Szemere Bertalan egyénisége, közszereplése volt rá nagy hatással. 1839-ben Palóczyt elkíséri a pozsonyi országgyűlésre, majd a következő évben már Pesten joggyakornok. 1841-ben tette le vizsgáját, s ekkor hazatér szülővárosába. 1845-1849 között megyei táblabíró. A közhivatal viselésében a szabadságharc eseményei „korlátozzák", hiszen a márciusban megalakuló nemzetőrségnek lesz tagja, majd a borsodi veressipkás honvédekhez kerül. Egyik esetben úgy véli, hogy „kedvezőbb helyzete van a' veszedelmes időben a' könnyelműbb, 's erősb idegzetű 's mindenhez szokott embernek", mint a megfontoltabb, gyengébb, betegesebb természetűnek, amilyen ő is. Másik esetben viszont azt tapasztaljuk, hogy amikor 1848 decemberében Szemere Miskolcra jön, mint teljhatalmú kormánybiztos, első szavára futárszolgálatot vállal, s Kossuthoz viszi Szemere küldeményét. A fegyveres hadviselés ellenkezett fizikumával, betegeskedésével, a szabadságharc utáni önkényuralom pedig nem volt összeegyeztethető jellemével, gondolkodásával, emberi tartásával. 18501859 között a tiszáninneni egyházkerület világi jegyzője volt, majd a Schmerling-féle kormányzati korszakban a takarékpénztárnál dolgozott. 1885-ben véglegesen visszavonult, a szabadságharcról soha nem publikált, család nélkül, a gyógyíthatatlan szívbetegsége volt halálának oka, amely 66 évesen vitte el. A kortárs visszaemlékezések, mint elsődleges források körébe tartozik Sáfrány Mihály tüzérhadnagy, majd a szabadságharc után visnyói (Nagyvizsnyó) evangélikus református lelkész hagyatéka. Az 1828-1903 között élt, kazai (Sajókaza) születésű fiatalember 20-21 éves korában szegődött a „magyar szabadság ügyének szolgálatába". Útja és harca Görgey hadtestének, egységeinek mozgásával azonos, ebben egyezik számos borsodi és gömöri sorstársának besorozásával, harcainak színhelyével. A szabadságharc első ütközetében, 1848. szeptember 29-én Pákozdnál esett át a tűzkeresztségen, s vontatta vagy tolta mindenkori ágyúját 1849. augusztus 13-ig, Világosig. A történet hitelességét igazolva Szűcs Miklós időskori képe, 19. sz. vége