Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)
Herman Ottó Miskolc képviselőjeként két alkalommal is felkereste műtermében Róna Józsefet. Eltérő véleményéről először 1896. szeptember 18án tájékoztatta Soltész Nagy Kálmánt. „Nagyságos Polgármester Úr! Róna úr múlt pénteken meghívott szombat délre a Kossuth szobor megtekintésére, de nem mehettem el, mert el voltam ígérve Tisza-Füredre. Megelőzőleg azonban megnéztem a szobor mintát, a véleményem az, hogy nem ajánlhatom - lelkiismeretesen - kivitelre, mert tele van szembeszökő anatómiai hibákkal s az arcz, a szakái hibás felfogása miatt nemcsak nem »Kossuth arcz«, hanem inkább Bach huszár arcz. Különben néhány nap múlva indokolt véleményt küld igaz, tisztelő híve: Herman Ottó/' Az „indokolt" vélemény két nap múlva készült el, s öt pontban rögzített véleménye valóban figyelemreméltó. „Újból is megnéztem a Kossuth szobormintát, beszéltem Vadnay Károly barátommal és-és eleve is kijelentem, hogy Vadnay véleményét elfogadhatónak tartom, hogy ti. Róna bizassék meg a nagy minta elkészítésével, úgy azonban, hogy a kis minta nagy hibáit jóvá tegye. Barabás és Zala véleményét - ha az, hogy Róna a kis minta alapján - a kivitellel bizassék meg, nem pártolhatom. Kifogásaim, a melyeket Róna úr számára papírra is tettem, a következők: 1., Az arcz nem Kossutharcz, a leginkább azért, mert a szakái nem Kossuth - hanem magyar Bach huszár szakái. A 48-asok szakái viselete, mely az arcz egész orálját tette szabaddá, egységes karaktert kölcsönzött az egész 48-as férfivilágnak; ezt láthatjuk többek között Csengery, Eötvös József s mások jó arczképein és Kossuth Lajos öszszes 48-as arczképein is. 2., Kossuth mindég parókát viselt, mely igen tökéletes, de mégis észrevehető volt; hajmenete előre irányozva a szakállal egyetemben oly keretet alkotott az arcz számára, mely Kossuthra élesen jellemző volt. 3., A test súlyának a rövidített bal lábra való helyezése, szövetkezve a jobb láb előre tolásával a medencze csontnak oly ferde állását tételezi föl, a minőre a legjobb czirkuszi Clown (ti: bohóc D. I.) sem képes, éppen ezért. 4., balról tekintve oly pose jön létre a mely nem egyeztethető össze avval a nemes páthosszal, a mely a szónokló Kossuthot természeténél és beszédének tartalmánál fogva jellemezte. 5., A kinyújtott jobb kéz orteológiailag is képtelen: nagyon hosszú. Én megjegyeztem, hogy melyik arczkép az, a mely a nép szívében él, s a melyhez képest - kivált az arczot - idomítani kellene. Kijelentettem azt is, hogy a minta, a hogyan ma van, lehet Cortinakép (ti.: színházi, kárpit-kép D. I.), vagy valamely ...(?) emléke: a Kossuthé nem. Igaz, hogy így Nagyságoddal éles ellentétbe juthatok a melyet csak egy körülmény enyhíthetik, ti. az, hogy nyíltan ki szoktam mondani véleményemet, tisztelve a másét is. Igaz tisztelettel őszinte híve: Herman Ottó." Herman Ottó valóban anatómiailag pontos, helyes emberi, külső megjelenésre utaló megfigyeléseket, észrevételeket fogalmazott meg, de ezzel a „szakzsűri" nem értett egyet. Barabás Miklós és Zala György nagyon egyszerű együttes szakvéleményt fogalmaztak meg: „Alulírott az egész fogalmazványát a Kossuth Lajos szobrának helyeslek, és hiszem, hogy a nagy szobor részletes kivitelezésénél egészen helyes mintául szolgálhat. Budapest, 1896. szept. 12." A város tudomásul vette a szobrász javaslatát, amely szerint az észrevételeket elfogadja, s a szükséges korrekciókat végrehajtja, s mivel tudták, hogy a komáromiak nagy megelégedésére készítette el Róna József Klapka György szobrát, már semmi akadálya nem volt a megbízási