Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

Herman Ottó Miskolc képviselőjeként két alka­lommal is felkereste műtermében Róna Józsefet. Eltérő véleményéről először 1896. szeptember 18­án tájékoztatta Soltész Nagy Kálmánt. „Nagysá­gos Polgármester Úr! Róna úr múlt pénteken meghívott szombat délre a Kossuth szobor meg­tekintésére, de nem mehettem el, mert el voltam ígérve Tisza-Füredre. Megelőzőleg azonban meg­néztem a szobor mintát, a véleményem az, hogy nem ajánlhatom - lelkiismeretesen - kivitelre, mert tele van szembeszökő anatómiai hibákkal s az arcz, a szakái hibás felfogása miatt nemcsak nem »Kossuth arcz«, hanem inkább Bach huszár arcz. Különben néhány nap múlva indokolt vé­leményt küld igaz, tisztelő híve: Herman Ottó/' Az „indokolt" vélemény két nap múlva készült el, s öt pontban rögzített véleménye valóban fi­gyelemreméltó. „Újból is megnéztem a Kossuth szobormintát, beszéltem Vadnay Károly bará­tommal és-és eleve is kijelentem, hogy Vadnay véleményét elfogadhatónak tartom, hogy ti. Ró­na bizassék meg a nagy minta elkészítésével, úgy azonban, hogy a kis minta nagy hibáit jóvá tegye. Barabás és Zala véleményét - ha az, hogy Róna a kis minta alapján - a kivitellel bizassék meg, nem pártolhatom. Kifogásaim, a melyeket Róna úr számára papírra is tettem, a következők: 1., Az arcz nem Kossutharcz, a leginkább azért, mert a szakái nem Kossuth - hanem magyar Bach hu­szár szakái. A 48-asok szakái viselete, mely az arcz egész orálját tette szabaddá, egységes ka­raktert kölcsönzött az egész 48-as férfivilágnak; ezt láthatjuk többek között Csengery, Eötvös Jó­zsef s mások jó arczképein és Kossuth Lajos ösz­szes 48-as arczképein is. 2., Kossuth mindég pa­rókát viselt, mely igen tökéletes, de mégis észre­vehető volt; hajmenete előre irányozva a szakál­lal egyetemben oly keretet alkotott az arcz szá­mára, mely Kossuthra élesen jellemző volt. 3., A test súlyának a rövidített bal lábra való helyezé­se, szövetkezve a jobb láb előre tolásával a medencze csontnak oly ferde állását tételezi föl, a minőre a legjobb czirkuszi Clown (ti: bohóc D. I.) sem képes, éppen ezért. 4., balról tekintve oly pose jön létre a mely nem egyeztethető össze av­val a nemes páthosszal, a mely a szónokló Kos­suthot természeténél és beszédének tartalmánál fogva jellemezte. 5., A kinyújtott jobb kéz orteológiailag is képtelen: nagyon hosszú. Én megjegyeztem, hogy melyik arczkép az, a mely a nép szívében él, s a melyhez képest - kivált az arczot - idomítani kellene. Kijelentettem azt is, hogy a minta, a hogyan ma van, lehet Cortina­kép (ti.: színházi, kárpit-kép D. I.), vagy valamely ...(?) emléke: a Kossuthé nem. Igaz, hogy így Nagyságoddal éles ellentétbe juthatok a melyet csak egy körülmény enyhíthetik, ti. az, hogy nyíltan ki szoktam mondani véleményemet, tisztelve a másét is. Igaz tisztelettel őszinte híve: Herman Ottó." Herman Ottó valóban anatómiailag pontos, helyes emberi, külső megjelenésre utaló megfi­gyeléseket, észrevételeket fogalmazott meg, de ezzel a „szakzsűri" nem értett egyet. Barabás Miklós és Zala György nagyon egyszerű együttes szakvéleményt fogalmaztak meg: „Alulírott az egész fogalmazványát a Kossuth Lajos szobrának helyeslek, és hiszem, hogy a nagy szobor részle­tes kivitelezésénél egészen helyes mintául szol­gálhat. Budapest, 1896. szept. 12." A város tudomásul vette a szobrász javas­latát, amely szerint az észrevételeket elfogadja, s a szükséges korrekciókat végrehajtja, s mivel tudták, hogy a komáromiak nagy megelégedésé­re készítette el Róna József Klapka György szob­rát, már semmi akadálya nem volt a megbízási

Next

/
Oldalképek
Tartalom