Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849)

az egykori kormányzó elnök sírhantjára. A temetést követően alig két héttel Miskolcon megjelent egy nyomtatott felhívás, amely Kossuth Lajos emlékét megörökítő' szobor felállítása érdekében közadakozásra hívott fel. A város megalakította a szoborbizottságot, amelynek elnöke Miskolc város polgármestere lett. Soltész Nagy Kálmán a millenniumra készülődés jegyében is igyekezett országos hírű szobrászokat megnyerni az ügynek. Zala Györgytől érkezett az a válaszlevél, amelynek ismeretében a bizottság tovább tudott lépni. Levelében a következőket írja. „Azóta, hogy becses felhívásuknak engedelmeskedve a miskolci Kossuth szobor elkészítésére vállalkoztam, a millenniumi emlékre nyert megbízásban oly munka szakadt rám, amely most és még éveken át egészen leköti minden erőmet. Midőn tehát hivatkozással a mondottakra a miskolczi Kossuth szobor megalkotásáról a legnagyobb sajnálkozásomra képtelen vagyok lemondani, legyen szabad Nagyságodnak Róna József barátomat és szobrásztársamat tiszteletteljesen és a legmelegebben ajánlanom, mint olyant, a ki az Önök megtisztelő felhívásának a legnagyobb örömmel kész volna eleget tenni. Meggyőződésem, hogy Róna kollégám oly emlékművet alkotna Miskolcz városának, a melyben mindnyájuknak öröme telnék és a mely művészi tudás dolgában a magyar szobrászat legkiválóbb alkotásai közzé sorakoznék. Róna barátomat még egyszer szíves jóindulatába ajánlva vagyok Nagyságodnak kész szolgája Zala György szobrász." Zala György ekkor 38 éves volt, s mint leveléből kitűnik a miskolci szobor elkészítésére korábban igent mondott, de nagyságrendben ehhez nem volt mérhető a millenniumi emlékmű elkészítése Budapesten. Ezt itt is mindenki megértette és tudomásul vette. (Zala György a későbbiekben nyomonkövette Róna József munkáját, sőt arról szakértői véleményt is adott. Az ajánlás helyességére és Miskolc jó döntésére utal, hogy a Kossuth szobor után a város Róna Józsefet kérte fel a Szemere szobor elkészítésére is.) Miskolc felkérésére Róna József nemcsak igent mondott, hanem azonnal reagált is. A 35 éves szobrász 1896. július 15-én keltezett levelében arról értesíti a polgármestert, hogy a Kossuth szobornak egynegyed nagyságú mintáját már el is készítette, s kéri, hogy annak megtekintésére a város vezetői és szakértői a budapesti műtermében mielőbb keressék fel. Ezt követően júliusban és augusztusban is küldött egy érdeklődő levelet, mire a bizottság városunk hasonlóképpen nagy fiát, az akkor már akadémiai tag írót, újságírót, Vadnay Károlyt küldte ki „szoborszemlére". A 64 éves Vadnay kétszer tekintette meg az alkotást. Levelei nemcsak lektori véleménynek, hanem jellemrajznak, önmagában véve is értékes irodalmi alkotásként értékelhetők. Első, 1896. szeptember 16-án keltezett levelében a következőket írja: „Mélyen tisztelt barátom! A bizadalom, melylyel fölhívtál, hogy a miskolczi Kossuth-szobor kis mintáját bíráló szemmel tekintsem meg, kötelességemmé teszi, hogy e kitüntető megbízás legelső fényéről értesítselek. Róna József szobrász meghívására a mintát ma, szeptember 16-án megnéztem, s több mint egy óráig vizsgáltam, közölve a művésszel nézeteimet, melyek - természetesen a kivált ily hivatott tehetséggel szemben - követelés nélküliek. Egészben véve a minta jól sikerült. Van benne lendület, jellemzés és összhang. Az állás alapjában véve természetes és hatásos s az idegennek is azonnal mutatja, hogy itt egy lelkesítő szónok van ábrázolva. Az arc elég hű és aesthetikailag szép, a ruházat hű és mennyire a magyar viselet