Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

lenőrizni és szükség esetén utasítást adni/' Az intézmények és közhivatalok ilyen jellegű ellenőrzéséről nincsen dokumentum, ez az ellenőrzés a városi és megyei nyilasvezetők hatáskörében maradhatott. Nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy a város és a megye tiszti kara, a közigazgatás gépezetében dolgozó alkalmazottak milyen mélységben és milyen számarányban voltak elkötelezettjei a nyilaskeresztes hatalomnak. 1944. december 4-ei adatokat ismerünk, amikor a szovjet városparancsnoknak számot kellett adni a városi közigazgatás működőképességéről. Eszerint a város 45 tisztviselője közül 11 fő menekült el, 10en pedig sorkatonai szolgálatot teljesítettek. A városi közigazgatásban és a városhoz tartozó intézményekben 786 fő alkalmazott dolgozott. Közülük 630-an jelentkeztek, s bekapcsolódtak valamilyen szinten az élet megindításába, az újjáépítésbe. A „hiányzók" közül félszázán valahol még katonai szolgálatot teljesítettek (vagy fogságban voltak), s mintegy 80 személy, az összes alkalmazott közel 10%-a menekült el. Ennek az okát pontosan nem lehet tudni. Éppúgy féltek, vagy félhettek a nyilasok kiszolgálásának számonkérésétől, mint a Vörös Hadsereg katonáinak viselkedésétől, a közhangulatban terjengő és érződő „szabad rablás"-tól. A nyilas uralom kialakulásához, vagy pontosabban: megszilárdulásához már nem volt idő, hiszen a várost hadműveleti területté nyilvánították. November 4-én ugyan elrendelték az újabb, általános bevonulást, amelyet falragaszokon, hirdetményeken tettek közzé, s 17-től 48 éves korig - alkalmasságtól függetlenül - mindenkire vonatkozott, de erre már nem kerülhetett sor. 1944. november 9-én megkezdődött a város hadműveleti kiürítése. November 10-én ugyan még megjelent a főispán aláírásával Szálasi utasítása, de sem ennek, sem a lakosság evakuálására vonatkozó rendeleteknek nem lehetett eleget tenni, a közigazgatás és a polgári lakosság kapcsolata megszakadt. A Magyar Élet c. újság november 11-én még cáfolta a nyilas vezetők elmeneküléséről szóló híreket, de valójában sem a polgármesteri, sem az alispáni, sem pedig a főispáni hivatal nem működött. 1944. november 21-én, majd 26-án és 27-én is határozottan kifogásolták, hogy Miskolcon nem tartózkodnak közigazgatási vezetők. (Pünkösti Mihály főispán ekkor már Losoncon tartózkodott.) November utolsó és december első napjai között kis létszámú, és nem szervezett csendőralakulat és rendőrszemélyzet maradt Miskolcon. A nyilasok menekülése a városból kb. egybeesik a november 12-én indított szovjet támadással, amely - többek között - déli irányból közelítette meg a várost. A november 29-én indított támadás már közvetlenül Miskolc ellen irányult. Az adatok és visszaemlékezések egybehangzanak, hogy ti. december 2-án és 3-ra virradóra a németek elhagyták, kiürítették Miskolcot, december 3-án délelőtt viszont megjelentek a város főutcáján az első szovjet katonák. IRODALOM Beránné Nemes Éva: Miskolc politikai élete a német megszállás kónapjaiban. Borsodi Történelmi Évkönyv, III. Miskolc, 1971. 13-46. Beránné Nemes Éva-Román János: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez IV. (19391944) Miskolc, 1981. 6-43. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1901/b. 1102/1944. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1901/b. 1123/1944. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 810/b. 109/1943.