Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

védség egészének felkészítése a keleti fronton történő bevetésre. Ezzel párhuzamosan a korlátozó rendelkezések sokasága látott napvilágot, így 1944. április 7-én Baky László aláírásával megkapták a vármegyék a „zsidók lakhelyének kijelölése tárgyában" a gettósítás, majd deportálás részletes utasítását. 1944. április 16-án betiltották a miskolci lapok megjelenését, kivételként csak a kormányt fenntartás nélkül kiszolgáló Magyar Élet jelentett meg (még néhány hónapig). 1944. május 10-től a helyi közigazgatás minden vonatkozásban igazodott, alkalmazkodott az országos elvárásokhoz, az események alakulásához. így történt, hogy a lemondott Liehtenstein László helyét a főispáni székben Borbély Maczky Emil, Szlávy László polgármester helyét pedig Honti Béla helyettes polgármester vette át. A német megszállás után gyökeresen megváltozott hangulatot és közigazgatási mentalitást jól tükrözi Miskolc törvényhatósági bizottságának 1944. május 10-én tartott ünnepélyes és rendkívüli közgyűlése, amely az új főispán beiktatásáról készült, s 57. kgy/1944., főleg pedig 62. kgy/1944. számok alatt ad lehetőséget részletek bemutatására. Honti Béla így jellemezte a főispánt. „Régen itt él közöttünk, évtizedek óta szívjuk magunkba izzó magyarságának, hitvalló hazafiságának magasztos igéit, s éber figyelemmel kísérjük a napi politika szolgálatában végzett apostoli munkáját. Az elesettek pártfogója, s a legszebb epiteton ornans, amiről országszerte ismerik és emlegetik: a szegények főispánja - a Nagyméltóságodé. Azok közé tartozik, akiknek elvét a régi latin dicsérte: „Non magna dicere, sed magna facere". Akik nem mondanak nagyokat, de tesznek. Vármegyéjének szociális, kulturális, gazdasági fellendülése, mint a közigazgatásának kiépítése, a Tiszaszabályozás, a városunkat is oly közelről érdeklő Sajó csatornázás, árvízvédelem, a barlanglakások megszüntetése és számtalan alkotása örökké őrzik nevének emlékezetét. A keresztény magyar társadalmi és egyesületi élet szervezése körül szerzett érdemei soha el nem halványulhatnak." Borbély Maczky Emil székfoglalója (vagy legalábbis annak részlete) magyarázatul szolgál mindarra, ami már mögötte volt, s természetesen arra is ami előtte, a város lakói és a város előtt állt, konkrétan és általános értelemben is. „Mindenki ismeri felfogásomat és gondolkodásomat - mondta. Katona voltam, katona vagyok és maradok. . . . mint ötödik éve dolgozó országmozgósítási kormánybiztos, mindent megtettem és mindent elkövettem, hogy hadseregünk ütőképességét a maximumra fokozzam és annak harci szellemét növeljem, gondozzam és ápoljam. . . . Sokkal komolyabbnak látom és ítélem meg a helyzetet, mintsem olyanokat beszéljek öntudatos, intelligens és önérzetes férfiak előtt, amit esetleg 24 óra múlva a külföldi helyzet, de elsősorban a harctéri helyzet megváltoztatna vagy megsemmisítene." A hadi eseményekről, a háború várható fejleményeiről következményeiről egyetlen mondat sem hangzott el. Úgy tűnik, mintha helyzetelemzésében már ott lenne a reálisan várható végkifejlet képe (vagy réme?). Fajvédő és antiszemita alapállása annál egyértelműbb, amit onnan indít, onnan vezet le, hogy a nemzeti öntudaton kívül elsősorban faji öntudatra van szükség. „A helybeli liberális újság - ti. ez a jobboldali, szélsőséges Magyar Elet, hiszen más lap ekkor már nem jelenhetett meg mai vezércikkében azt a kijelentést teszi, hogy újabban a fajvédők nem merik egész határozottan kimondani, hogy ők antiszemiták. Kijelentem, hogy igen is kivétel nélkül valamennyien és egyformán száz százalékos antiszemiták va-