Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

Ajánlás

épül, s felhasznált forrásaiban megalapozott, sokrétű és ellenőrizhető. Úgy vélem, hogy a Miskolc monográfia és a „Miskolc írásban és képekben" című megjelenő kötetek nagyon szerencsésen és az olvasó számára is hasznosan egészítik ki egymást. A kötet szerzője korábban bemutatta az Alföld és a hegyvidék találkozásánál települt, több évszázad alatt fejlődött város legjellemzőbb vonásait. Bemutatta a nemcsak általunk becsült, hanem az idelátogató vendégek által is értékelt középületeinket, tereinket, szobrainkat. Feltárultak templomaink, s olvashatunk nagy múltú iskoláinkról is. Miskolc mindig is híres volt vendégszeretetéről, avasi pincéiről, csakúgy mint nem hivalkodó egykori polgárházairól. Ezek történetének ismerete nemcsak az idelátogatóknak árul el újat városunkról, hanem nagyon sok esetben nekünk is, akik itt élünk, s naponta sietünk el értékeink mellett, nem vesszük észre azt, amire joggal lehetünk büszkék. Egy másik kötet egykori polgármestereink bemutatásával idézte múltunkat, várostörténetünk egy-egy szerencsésebb, vagy terhesebb, súlyosabb időszakát. Ezt követően a szerző sorra vette Miskolc város díszpolgárait, akiket az adott kor ítélt meg, tartott érdemesnek arra, hogy nevüket megörökítse a város úgynevezett Aranykönyvében. Az „adott kor" hangulatát, értékítéletét a mai utódok is fontosnak tartják, elfogadják és tiszteletben tartják. A várostörténeti sorozat mostani, negyedik kötete egy különleges történeti képződmény, vagy intézmény képviselőivel foglalkozik. Évszázadokra viszszanyűlva a megye, majd Miskolc önálló törvényhatósági joggal felruházott várossá válásától a városi és megyei főispánokat ismerhetjük meg. Különböző korok, érák képviselői voltak, mindig az országos politikai felfogást, irányvonalat kellet képviselniük és megvalósítaniuk. Ebből az is következik, hogy a város mindenkori politikai hangulatától függött a főispánok fogadtatása, egyszersmind megbecsülése. Rajtuk keresztül szemlélve a várost, különleges, eddig nem ismert világ, összefüggések tárulnak fel előttünk. A főispánok számbavétele, bemutatása azért is hasznos, mert sokukat kitörölt az emlékezet, „könnyűnek" bizonyultak a történelem megtartó erejével szemben, mások viszont egyéniségükkel, a városért való tenniakarásukkal hatnak évszázadokon keresztül is. A sorozat egyik darabja bemutatta a Zsolcai kapu kialakulásának, építményeinek, üzemeinek történetét. Most hasonlót láthatunk és olvashatunk a Győri kapu felidézése kapcsán. Miskolc és Diósgyőr egykori földrajzi határa között ma már három hosszú utca, utcaszakasz jelzi, hol állt a város kapuja, majd vámhatára. Ahogyan a kapuk tolódtak a szántóföldek felé, úgy épült Miskolc Diósgyőr felé. Ebben a részben polgárházakról és középületekről, templomokról és szociális, karitatív intézményekről, egykori és mai ipari üzemekről olvashatunk. Feltárul a Hunyadi utca, a Tizes-honvéd utca majd a Győri kapu egykori és mai képe. Az írás és a fotó van akinek emléket, történelmet idéz, van aki számára egy természetes, megszokott képet, hiszen megszokottá váltak a város nagy lakótelepei is. Az írások olvasásakor régmúlt és közelmúlt jelenik meg előttünk, évek, évtizedek, vagy évszázadok peregnek le a sorokban. S minden sorban ott rejtőzik, ott érezzük az ezt létrehozó, az ezt alkotó embert, generációk sokaságát, elődeinket ebben a városban. E gondolatok jegyében, múltunk emlékeinek feltárása, megőrzése iránti elkötelezettséggel ajánlom városunk minden polgára számára sok szeretettel ezt a rólunk szóló kötetet. KOBOLD TAI4AS Miskolc Megyei jogú Város polgármestere \