Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

ri az utókor. (Megírta Miskolc királyi városságának történetét, vagyis a saját és képviselőtársai munkáját az önálló törvényhatósági jog kivívásáért. Ugyancsak emlékezetes, terjedelmes kéziratban foglalkozott Miskolc és Borsod vármegye szerepével a szabadságharcban, majd a megye vezetőinek életútjával, mindaddig, amíg ő is tagja volt a képviselőtestületnek.) 1914-ben bekövetkezett halála után a város arcképét megfestetni rendelte, s utcát is neveztek el róla. Ez 1914 előtt Király utca volt, aztán 1950-től Ady Endre utca lett, s most ennek az utcának a folytatásaként újra él, Szathmári Király József egykori megyei főispán emléket idézve. Lichtenstein utca nincsen Miskolcon, valószínű a név nehéz írása miatt, hiszen a várostörténetben elfoglalt szerepe az utcanévadást indokolttá tenné. (Emlékét így a mindszenti evangélikus temetőben lévő családi sírbolt idézi.) A közéleti-politikai szerepvállalásban a harmadik generációt képviselő Lichtenstein László jutott a legtovább (bár az ő távozásáról szól a legkevesebb emlék és adat.) 1875-ben Miskolcon született, s már pénzügyi szakember, bankár volt, amikor a Hitelintézeti Palota épült. Egy korai méltatásban írták róla, hogy a város törvényhatósági bizottságának tagja, a közigazgatási bizottságának pedig elnöke. Hasonlóképpen elnöke volt a Miskolci Takarékpénztárnak, a diósgyőri határban működő, többszáz munkást foglalkoztató Miskolci Gőztéglagyárnak is. Folyamatosan került meghatározó nagyságú iparvállalatok igazgatótanácsába, így a Miskolci Villamossági Rt., a miskolci és debreceni István Gőzmalom Rt., de az Erzsébet Fürdő Rt. igazgatóságának is tagja volt. Főispáni kinevezését 1920ban Teleki Pál első kormányának belügyminiszterétől, illetve annak előterjesztésére kapta. Előtte viszont már néhány hónappal Horthy Miklós kormányzó Miskolc kormánybiztosának nevezte ki. (Erre Gedeon Aladár miskolci és területi kormánybiztos visszahívását, a trianoni békediktátum előírásainak végrehajtását követően került sor.) Miskolc város törvényhatósági iratai között 177. kgy/1920. szám alatt olvasható a Lichtenstein László beiktatásáról szóló határozat, a közgyűlés előtt letett eskü szövege, s egy meglehetősen rövidre sikerült beiktatási, vagy székfoglalási beszéd. A 180. kgy/1920. szám alatt olvashatjuk, hogy „néhány hónappal ezelőtt kormánybiztosi székfoglalómban körvonalaztam" programomat. Az alapállása, a gondolkodása megfelel annak a „keresztény-Magyarország" gondolatnak, amely a Trianon utáni közgondolkodásnak jellemzője volt. „. . . csak akkor lesz elérhető a teljes konszolidátio, az elrabolt határok csak akkor lesznek visszaszerezhetők, ha a múlt tanulságain okulva minden és mindenki az alacsonyabb alakulatok is mint község, város, megye, belekapcsoltatnak a magyar nemzeti gondolattól és keresztény erkölcstől áthatott irányzatba, mely irányzat védelme nemcsak hivatalbeli kötelességem, de annak helyessége hitem és meggyőződésem egyaránt." Lichteinstein László első, pontosan két évig terjedő főispánsága az 1922. júniusi nemzetgyűlési választásokba torkollott. Gömbös Gyula, az egységespárt alelnöke már május 30-án „nyomatékosan felkérte", hogy pontos helyzetjelentéseket adjon, s „amint a végleges eredményről tudsz, azonnal add le a címemre a miniszterelnökségre telefonon . . ." Ennek megfelelően a főispán június 1-én a következő távirati jelentést küldte: „...jelentem, hogy Miskolcz város mindkét kerületében a választások mai napon zavartalanul lefolytak. Eredmény a következő: külső kerületben leszavazott 9589 szavazó, eb-