Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Győri kapu (volt Sváb sor) ipari üzemei és épületei, lakótelepei a térképek tükrében, I.

karékpénztár Gőztéglagyára címre változott. Az általános beszámolók a háború nehézségeiről, s arról szóltak, hogy „a győzelem kivívásának érdekében el kell törpülni minden magánérdeknek és ezért természetes, hogy oly intézkedések sorozata jellemezte az elmúlt esztendő közgazdasági életét, mely üzletmenetünk szabad kibontakozását és fejlődését hátrányosan befolyásolta." (98. évi zárszámadás, 1942-ből.) A 100. zárszámadás 1944-re esett volna, de ezt - főleg a téglagyár esetében - a történeti események másként alakították. 1944 nyarán a termelés leállt. 1944-ben a korábbi 6 millió helyett 3 millió téglát gyártottak, hiszen az év májusától megyeszerte létrehozott gettókból, (így a miskolciból is) ideszállították a zsidó lakosságot. A gyalog vagy vonattal érkezett családok a téglaszínekben, színek alatt próbáltak fedelet találni. 1944. június 12-én, majd 14én és 15-én öt vasúti szerelvénnyel összesen 15 464 személyt indítottak útnak innen az auschwitzi haláltábor felé. A gyár további sorsáról a takarékpénztár vezetőinek a Nemzeti Bizottsághoz 1945 februárjában írt levele tájékoztat. Eszerint a miskolci telep gépeit és kazánját a németek felrobbantották, Görömbölyön pedig a gyár komoly sérüléseket szenvedett. Leírják, hogy a helyreállítási munkálatok mindkét helyen folynak, s minden munkásukat visszaveszik, ha jelentkezik. Gondot csak az okoz, hogy elviszik az embereket fizetés nélküli közmunkára. Az 1945-1950 közötti időszak anyagából annyit tudunk, hogy 1945-ben (az 1943-as 200220 főhöz képest, csak töredékszámú munkás és alkalmazott), mindössze 30-34 ember dolgozott a gyárban. Számuk - amikor az újjáépítéshez nagymennyiségű anyagra volt szükség -, még mindig 74-80 fő között mozgott, tehát a gyár csupán annyi embert tudott foglalkoztatni, mint a vüággazdasági válság éveiben. 1949-ben a korábbi cégek államosítási, átalakítási folyamatában egymást követték a nemzeti vagy községi vállalatok megalakulásai. Az építőanyag-iparnál üyennel nem találkozunk. Az viszont tény, hogy Miskolc 1950-1957 között megjelent térképein nem szerepel a volt téglagyár. Az 1958-as telefonkönyv, illetve címjegyzék is csupán a görömbölyi téglagyárat, valamint a miskolci téglagyárat jelöli a Szentpéteri kapuban, a téglagyári rakodót a csabai kitérőben, s megjelenik új üzemként a Mályiban lévő téglagyár. Ennek az utóbbinak 1950-ben kezdődött el az építése, s a miskolci sajtó 1952 áprilisában már a termelés megkezdéséről adott számot. IRODALOM Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és kereskedelem szerkezete 1929-1949 között. B.-A.-Z. Megyei Levéltári Évkönyv VII. 1994. 253-292. Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben, 2. Miskolc, 1995. 18., 111., 218. Kollektív szerződések a téglagyárak és az építőiparosok között. Felvidéki Névszava, 1945. május 29. Termel ötéves tervünk új alkotása: a Mályi Téglagyár Eszakmagyarország, 1952. április 27. A Mályi téglagyár élni akar. Eszakmagyarország, 1957. január 7. Urbán Nagy Rozália: Akiken sok-sok lakás felépítése múlik. Eszakmagyarország, 1957. március 20. Völgyi Béla: Tervünk büszkesége: a Mályi Téglagyár. (Az építkezés ismertetése.) Északmagyarország, 1957. okt. 7. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. VII-1/d. Ct. 32. B.-A.-Z. m. Lt. XVTI-2.1001/1945. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501

/e. 1846/XXI. kötet, 2. B.-A.-Z. m. Lt. VII-1/d. Ct. 149/1940. B.-A.-Z. m. Lt. IV 1906. 4049/1924. HOM. HTD. 78.21.1. HOM. HTD. 74.328.1. HOM. HTD. 87.122.18