Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

Szent Anna, majà eszperantó tér az egykori Halas piac helyén » A Domby-féle, 1817-ben készült térképen, s mellékletében, amely feltünteti a telkek nagyságát és a telektulajdonosok nevét, a felsőváros központjaként rajzolódik ki a római katolikus templom, s előtte a tér. A dombon álló templomot keletről utca határolta félköríves formában, a neve pedig Újtemplom utca volt. Ez érthető, hiszen az összeírásban is „Nova Ecclesia R. Catholica" szerepel, tehát az új templom. Az érdekes, hogy mind a templom, mind pedig a templomdombon álló plébániaépület - a diósgyőri koronauradalom 1832-1833-as összeírása szerint 1827-ben illetve 1828-ban készült el, tehát a térkép készítése után egy évtizeddel. Magyarázatul az szolgálhat, hogy a templomépítéssel kapcsolatos folyamodványok, iratok 1806-tól készültek a kincstár segítségét, támogatását kérve. Gyanítható, hogy a templom tervei a térképkészítés idején és a térkép készítője számára ismeretesek voltak, csak így jelenhetett az meg pontos alaprajzával a térképen. A templom előtti térbe kelet felől vezető utca, a mai Tizes-honvéd utca neve, akkor még Kis-Hunyad volt. A templom nyugati szomszédságában egy Pece ér vezetett, s két híd volt rajta. Egyiken a Kőporos pincéihez lehetett jutni, s ez földút volt. A másik hídon a mai Győri kapu nyomvonalán lehetett Diósgyőr felé haladni, az utca neve ekkor Sváb sor volt. A térről délnyugat felé újabb utca nyílt, ide szintén hídon át lehetett eljutni. A híd a Szinva malomárkán vezetett keresztül. Az utca neve Ujoskola utca, s ennek folytatása a Felvégesi kertek útja volt. A térről még egy utcára lehetett eljutni, ez a mai Bársony János utcának felel meg, akkor Tizenhárom város utca volt a neve. A malomárkon kettős malom állt, ez volt az uradalmi alsó király malom. A malom mögött hídon lehetett „bejutni" abba a városrészbe, amely a malomárok és a Szinva között települt. A malomárok közel azonos volt a mai Szent István utca nyomvonalával. Érthető, hogy üyen utcaneveken jelöltek házakat és telkeket: „Víz közi uttsza a Dominium két malma között" (18 ház), „Víz közi uttsza a malom árkánál véggel a Serház ellenében" (23 ház), „Víz köz uttsza Szinva mentibe" (47 ház), „Víz között malom árka mentibe, vagy Varga szög" (16 ház). Az egész területnek, amelyen ezek az utcák jelentették a közlekedést, „két víz közi" volt a neve. A beépítetlen térnek még nem volt neve, de a felsőváros központjává lett már a 19. század folyamán, hiszen minden égtáj felé utcák indultak, illetve utcák érkeztek ide. A 20. század elején - amikor már a villamos tömegközlekedési eszközzé vált, s jelentős idegenforgalmat is lebonyolított - felvetődött a tér rendezésének gondolata. Ehhez először a Bodó tetőről, vagy Kőporosról leömlő vizet kellett csatornába zárva a Szinva malomárkába, vagy a Szinvába vezetni. Szükséges volt az utak és járdák kialakítása, karbantartása. Néhány lakos pedig azzal az igénnyel lépett fel, hogy a „Vízközt" meg kell szüntetni, ha a város támogatását élvezik, saját pénzükből is végrehajtják a városren-