Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

kolc házi ezrede, s katonái lettek az első világháború alatt számos csatában legendás harcokat vívó „tizeshonvédek". Az ezred a környező megyékből sorozta be katonáit. Egy zászlóalja Egerben kapott helyet, így nem véletlen, hogy a háború után készített új ezredzászlót a délborsodi falvak adományozták, s mezőkövesdi matyó asszonyok hímezték. Az első katonavonat 1914. augusztus 17-én indult a 10-es honvédekkel az orosz frontra; ahol 1916. augusztus 20-ig harcoltak. 1916 augusztusa és 1918 márciusa között a csíki havasokban, a román fronton voltak. Harmadik hadszínterük 1918 márciusától november 3-ig az olasz front volt. (Az ezred megmaradt állománya itt esett hadifogságba, s lefegyverezve, leszerelve Trieszből vasúton indították őket haza Budapestre.) Az első vüágháború, majd a Tanácsköztársaság bukása után átalakult a magyar hadsereg szervezeti rendje. 1919. november 29-én a már akkor létező nemzeti hadsereg kebelén belül megalakult a „Miskolci ezred". Ezredparancsnoka Sáfrán Géza ezredes lett, aki korábban a 10. honvéd gyalogezred harctéri parancsnoka volt. Ennek a jogutód gyalogezrednek készítették a kövesdi asszonyok a korábban említett zászlót, amelynek felszentelésére Miskolcra jött Horthy Miklós kormányzó és P. Zadravecz István tábori püspök is. A trianoni országhatárok megvonást követően, 1921. június 1-től megszűnt a miskolci gyalogezred, s miskolci székhellyel megalakult az m. kir. 13. gyalogezred. Hadkiegészítő területe Abaúj, Borsod, Gömör és Zemplén megye volt. Az ezred két zászlóalja Miskolcon, a harmadik pedig Sátoraljaújhelyen állomásozott. (Később az ezred kötelékéből kivált a második zászlóalj, s beolvadt a m. kir. 14 gyalogezredbe.) Az így átalakult helyőrség szemléjére Horthy Miklós 1922. szeptember 29-én, másodszor utazott Miskolcra. A kormányzó 1930. március 1. aláírással adta ki a 3000 sz. körrendeletét, amelyben a történeti hagyományokra utalva az ezrednek „M. kir. Görgey Arthur 14. honvéd gyalogezred" elnevezést adományozta. A 13. honvéd gyalogezred így jogutódja lett négy, az első vüágháborúban résztvett magyar honvédezrednek. Ezek a 9-es és a 10-es honvédek, a 34-es és a 65-ös honvédek voltak. A 9-es honvédek állomáshelye Kassa volt, de a 3. zászlóalja egykor Iglón állomásozott. Legénységét Abaúj, Zemplén, Sáros, Szepes és Liptó vármegyékből toborozta. A 10-es honvédek állomáshelye Miskolc volt, a második zászlóalja Egerben, a harmadik pedig Sátoraljújhelyen állomásozott. Hadkiegészítő területe Abaúj, Borsod, Heves és Zemplén megyék települései voltak. A 65-ös ezred állomáshelye Munkács volt, de itt csak a második zászlóalj tartózkodott. Az első és a harmadik zászlóalj állomáshelye Miskolcon, a Rudolf laktanyában, a Zsolcai kapuban volt. A negyedik zászlóalj telepítési helye Besztercebányán volt. Legénységi állományát Bereg, Szabolcs és Zemplén megye területéről kapta. A 34es ezred Kassán székelt, a második zászlóalját Bosznia-Hercegovinába, Rogaticára telepítették. Legénysége Abaúj, Borsod és Zemplén megyék területéről került ki. A trianoni döntés után átszervezett magyar hadsereg a régióból toborzott első világháborús ezredek emlékét a következőképpen őrizte, illetve őrzi napjainkban. A 9-es honvéd ezred emlékét márványtáblába vésték és azt a budapesti Hadtörténeti Múzeum falában helyezték el (1930-ban). A 10-es honvédekre emlékeztető zászlót tartó honvédszobrot 1927-ben, a Rudolf laktanya előtt József Ágost főherceg (1872-1962) avatta fel. (A 10-es honvédek laktanyáját édes