Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Hunyadi utca épületei

adott otthont, majd 1920 nyarán a mai Déryné u. 9. szám alá került a kiadóhivatal. 1922-től a Kossuth u. 5. számú ház három helyiségből álló lakásában működött a lap szerkesztősége. 1924-től a Magyar Jövő munkatársai között olvashatjuk Balázs Győzőt és Sikorszky Gyulát is. Thurzó Nagy László - aki erős szálakkal, s szerkesztőként is kötődött a laphoz - a két világháború közötti miskolci sajtóra emlékezve úgy tudja, hogy a lap és a kiadó vállalat is 1927ben költözött az új székházba, a Hunyadi utcai palotába. Ekkortól kezdve a Magyar Jövő Nyomdaüzem Lapkiadó Rt. tulajdonosa és vezérigazgatója Árva Pál közismert építész, ügyvezető igazgatója Kozma Ferenc tisztviselő, a kiadóhivatal igazgatója Thurzó Nagy László újságíró és a nyomda igazgatója ifj. Ludvig István nyomdász lett. 1927-1929 között a vidék vezető lapjává fejlődött az újság, amelynek munkatársai más települések (így Debrecen, vagy a nyíregyházai Tiszavidék című lap) kiadványainak is „bedolgozói", külső munkatársai lettek. 1929ben az építész-tulajdonos anyagi okokkal indokolva megvált a laptól, amely 1930-ban a Független Kisgazdapárt hivatalos lapja lett. A Klein, Ludvig és Szelényi nyomda 1934-ben a Villamos Tröszt, innen 1937-ben az Első Magyar Betűöntöde tulajdonába került. A betűöntödétől vásárolt gépekkel 1937-1938-ban szerveződött és alakult ki a Werbőczy (ma: Dózsa Gy. u.) 5. sz. alatt a jelenlegi Megyei Főügyészség épülettömbjének helyén „Fekete Pál és Társai Felsőmagyarországi Nyomda vállalata". (Sajtó és nyomdatörténeti érdekesség, hogy itt és ugyanazon gépeken készült a Magyar Jövő és a baloldali Reggeli Hírlap című lap is.) Az 1940-es években a lap Kozma Ferenc tulajdonába működött, s olyan szerzői-szerkesztői gárda dolgozott, akik között ott találjuk Sassy Csabát (1884-1960), Kőrakó Bélát (1898-1946), és Meskó Barnát (1892-1958) is. A második vüágháború alatt és után a szerkesztőség szétszóródott, többségük elköltözött Miskolcról. A lap nem indult újra. A nyomda rövid ideig maradt az épületben, s a bejárati folyosókon a betűkészlet még az 1950-es évek közepén is ládaszám hevert. A nyomdák államosítását követően, 1950-ben arról adott hírt a helyi sajtó, hogy a működő Borsodi Nyomda új, nagyteljesítményű gépeit szeptemberben felavatták és munkába állították. Az épület a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat tulajdonába került, s abban lakásokat alakítottak ki. Az épület az eltelt évtized alatt lekopott, lepusztult, de - mert nem került sor felújítására - homlokzata őrzi az eredeti, 1927-ben kialakított képét. Változatlanok a homlokzat kovácsolt vas díszítőelemei, erkélyrácsai is. A korabeli és a mai fotó között annyi különbséget vesz észre a szemlélő, hogy már több, mint fél évszázada lekerült a lapkiadó felirat az épület homlokzatáról. IRODALOM Fülöp Attila: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1842-1963. Miskolc, 1964. 7677. Thurzó Nagy László: A miskolci sajtó a két világháború között. (Kézirat HOM. HTD. 68.4.1.) 26-32. 62. FORRÁS B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 13 424/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV 1906. 13 431/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906.13 585/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 4 115/1926.