Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)
A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Hunyadi utca épületei
Nagy Andor kenyérgyára (Hunyadi u. 56.) A 19. század elején még beépítetlen volt a két utca által határolt tömbnek ez a nyugati sarka. A századvég iparosodása ezért is hozhatott létre a környéken bőrműves szárító- és feldolgozó műhelyeket, később már gyárnak nevezett, de még rnindig csak néhány embert foglalkoztató fafeldolgozó és bútorkészítő műhelyeket, vagy éppen kenyérsütödét, amely - néhány tulajdonosváltással - fél évszázadon át működött. A Marton testvérek, majd Nagy és Kristyán üzemét Nagy Andor váltotta fel, s készítette itt „fehér sütemény"-eit 1952-ig. Az ekkori államosítás hozta létre a Miskolci Sütőipari Községi Vállalatot, amelynek számokkal megkülönböztetett egységei voltak a város különböző pékségei, „kenyérgyár"-ai. így a Hunyadi utcai péküzem a 03-as számot kapta. Az előzmények a 20. század elejére nyúlnak vissza. Miskolcon ekkor 33 pékség elégítette ki a városlakók szükségleteit. A Hunyadi utcán működött a „Marton-féle Első Miskolczi Kenyérgyár", a Kossuth utcában pedig Patzauer Samu kenyérsütő műhelye. Utóbbi 1901-ben kapott iparműködési engedélyt, s ő az, aki megvásárolta a Marton testvérek Hunyadi utcai gyárát 1913ban. Ennek oka minden bizonnyal az volt, hogy Marton Pál új kemencét, s ehhez 10 méter magas gyárkéményt kívánt építtetni. Ez ellen minden szomszéd tiltakozott, s a konfliktus megoldására más lehetőség nem kínálkozott. A korabeli jegyzőkönyvekből és azok rajzos mellékleteiből viszont jól rekonstruálható a „kenyérgyár 7 '. A telek 25 m széles és 75 m hosszú volt. Az utcai front 25x23 m alapterületű „L"-alaprajzú épülettel teljesen beépült, s ennek nyugati végében volt a bejáró. A telek túlsó határán, annak teljes szélességében épült a kenyérgyár, amelynek „alapterülete" 250-260 m2 nagyságú lehetett. Ez volt az ún. „sütő műhely", s tűzmentes anyaggal fedték le. Ebben a műhelyben kívántak új kemencét elhelyezni, s az épületen kívülről indult volna a 10 méter magas kémény. A szomszédok tiltakozására a tulajdonosok előadták, hogy a fűtőműhelyben csak éjjel tüzelnek, így a füst nem bánthatja a szomszédokat. Az új kemence, s a meglévő kémény mellett egy másik működtetésére pontosan azért van szükség, hogy elkerülhető legyen a nappali üzemeltetés. (Olyan mértékben kelendők az itt készült pékáruk, hogy azt vagy nappali fűtéssel, vagy pedig a gyár fejlesztésével lehet csak elérni.) A tulajdonosváltás után mégis sor került a modernizálásra. A miskolci lapokban megjelent reklámok arról tájékoztatnak, hogy megtörtént az egyesülés a Dirscherl-Marton-Kardos sütödével, s a gyár „Kristyán János volt budapesti első rangú belvárosi sütőmester szakszerű vezetése alatt megkezdte üzemét.", s ami akkor fontos és korszerű közlés volt „süteményeink nem margarinnal, hanem tiszta vajjal és tejjel készülnek"! A miskolci hangulatot, s főleg a gyárat 1915-ben váratlan haláleset rázta meg: Nagy