Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

változott. Amikor Miskolc 1907-ben parlamenti döntéssel megkapta, 1909. január 1-től pedig gyakorlatban is élt önálló törvényhatósági jogkörével, a megye főispánja egyben a város főispánja is lett. 1909-1910 között így volt Kubik Béla Miskolc első (egyben Borsod megye 51-ik) főispánja. Az utolsó főispán településünk és régiónk történetében pedig Mazár Ferenc volt, aki megbízatásának 1950. augusztus 15-ig tett eleget. Ekkor Borsod-Abaúj-Zemplén megye első tanácselnökének választották meg. * * *• Alábbiakban áttekintjük, 1578-tól pedig név szerint felsoroljuk Borsod vármegye főispánjait. S mert Miskolc és megyénk erőteljesen kötődik a Vay család több generációjához, rájuk emlékezve felidézzük báró Vay Lajos 1848-1849, és 1860-1861 közötti főispánságát. Ót a testvére, báró Vay Miklós követte 18651867 között. A kiegyezés ismét Vay Lajost emelte a főispáni székbe (1867-1872), majd őt fia, Vay Béla (1872-1894) követte. Utóbbi fia, Vay Elemér kétszer is volt főispán, éspedig 1896-1905, majd 1910-1912 között. A kiegyezéstől 1950-ig Miskolcon és Borsod megyében 31 főispán követte egymást. Leghosszabb időt Vay Béla mondhat magáénak, hiszen 1872-1894 között 22 évet töltött el a főispáni székben. Az ő ellenpéldáját Brezovay András szolgáltatja, akit a megye nem fogadott, s így 1906-ban néhány hétig és csak elméletben volt főispán. A főispánok az uralkodó érdekeit, a mindenkori kormányok politikai céljait voltak hivatottak érvényre juttatni a megyékben és a városokban. így kormányváltások idején a főispánok is benyújtották lemondásukat, s ilyenkor vagy mást nevezett ki a király, majd később a kormányzó, vagy újra bizalmat kaptak, s megerősítették őket hivatalukban. Egy-egy főispán megítélése és minősítése tehát az adott kormánypolitika megítélése és minősítése is egyben. S ahogy a politika, vagy egy-egy korszak politikai megítélése változott, úgy éltek és haltak a főispánok is. Volt akit egy vármegye kísért utolsó útjára, volt olyan aki gyilkosság áldozata (vagy az igazságszolgáltatás^l) áldozata) lett, míg más elfeledve az ismeretlenségben távozott. Volt közöttük világot járt, nagyműveltségű tudós, és a munkapad mellől kiemelt egyszerű munkás, szociálisan érzékeny, vagy politikailag agresszív alkat. Amikor sorról sorra elénk lépnek az egykori nagyságok, kiderül, hogy némelyikük emlékét még fénykép sem idézi (vagy csak én nem tudtam fellelni őket). Kézírásukat, aláírásukat viszont - ha ilyen a megyei levéltár anyagában, vagy valamilyen nyomtatott anyagban fellelhető volt - minden esetben mellékeltem a róluk írtakhoz. Ami egy-egy főispánról most megjelenik, nem minden esetben minősítés. Volt közöttük azonosság, vagy legalábbis hasonlóság, s ez többnyire tettenérhető azokban a gondolatokban, amelyeket beiktatásuk alkalmával székfoglalóként előadtak. Ezért minden főispán bemutatása elsődlegesen azokra a közgyűlési anyagokra épül, amelyeket programbeszédjükben ők fogalmaztak meg, ezekhez a képviselők kiegészítéseket fűztek, s mindezeket a levéltár polcai a városi és a megyei dokumentumok között őriznek. * * * Borsod vármegye jegyzőkönyvét 1587-től, Miskolc város jegyzőkönyvét 1569-től vezették. Ez azt jelenti, hogy a megyei főispán beiktatását ekkortól tudjuk folyamatosan nyomon követni. 1578-1650 között három bejegyzett főispánt ismerünk. Ugnoth Kristófról 1578-ban tesznek említést, aki más források szerint 1571-1578 között tett eleget a hivatali megbízatásnak. Borsod mellett Heves megyének is főispánja volt, egyben egri várkapitány és királyi tanácsos. 1616-ban felsővadászi Rákóczi György lett a főispán, aki erdélyi fejedelemmé választásáig tartotta meg ezt a tisztséget. Az ő példáján megismerhetjük a beiktatás korabeli