Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

vesebb 11 személy volt tagja a közgyűlésnek. (A legkevesebb szám abból adódik, hogy a városi tanácsnokot, az árvaszéki ülnökök és a tiszti ügyészek számát ekkor még pontosan nem tisztázták.) Ezekkel a tagokkal Miskolc thjf. város törvényhatósági bizottsága újjáalakult. A közgyűlés további részében 7. kgy/1945. szám alatt szerepel a polgármesteri előterjesztés a város főispánjára. Gálffy Imre tájékoztatta a közgyűlést, hogy a belügyminiszter Tóth Bélát nevezte ki a város főispánjává, akinek beiktatására 1945. február 1-én, díszközgyűlésen kerül sor. A 20. kgy/1945. számú bejegyzés tartalmazza Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök Debrecenben, 1945. január 12-én kelt leiratát, amely nemcsak Miskolc, hanem Borsod vármegye főispánjává nevezi ki Tóth Bélát, s egyben megbízza, hogy csonka Zemplén és Abaúj vármegyék főispáni teendőit is lássa el. Figyelmet érdemelnek Gálffy Imre köszöntő gondolatai, amelyeket akár jószándékú figyelemfelkeltésnek, a közigazgatás útvesztőiben már eligazodni képes, gyakorlattal rendelkező hivatalnok óvó-jókívánalmainak is nevezhetünk. Azt mondja, hogy „közjogunk szabályai szerint a főispáni hatáskörben az első főelem a szervezési jog és kötelesség. A második ága a munkának az ellenőrző természetű működés. A harmadik ága a rendelkező joghatóság és a negyedik a fegyelmi joghatóság." S amikor ezeket az „elemeket" részletesen kifejtette azzal zárta gondolatait, hogy „amikor az elmondottakban utaltam a főispáni tisztség nagy jelentőségére és fontosságára, azzal a kéréssel fordulok a Főispán Úrhoz, hogy legyen városunknak és a város alkalmazottjainak bölcs vezére, védelmezője és támogatója s fogadja szívébe ezt a várost minden örömével, gondjával és bánatával együtt. Isten áldását kérjük Főispán Ur nemes törekvéseire és munkájához sok sikert kívánunk." Ez a köszöntő beszéd nemcsak ideológiai, hanem mentalitásbeli különbségeket is tükrözött, vagy inkább előrevetített, de akkor ez nem tűnt fel a résztvevőknek. Tóth Béla székfoglalóját a közgyűlés 24. kgy/1945. szám alatt dokumentálta. Lényege a következő volt: „Azt hiszem, hogy a MOKANKomité szervezésével és harcos áldozatkész munkájával a föld alatt is bizonyítottuk: a közért élünk, vagy halunk. Ezt fogjuk tenni a föld felett is. Tesszük ezt azért, hogy méltók lehessünk a dolgozók elismerésére. . . . E teremből száműzve volt eddig a verejtékező, kérges tenyerű, minden javak termelője: a dolgozó Nép. íme a teremben a díszattilás magyarok között látunk egyszerű ruhás embereket, akik megjelentek a történelem színpadán, hogy számon kérjék a nagy elődök munkáját. Az elődök munkája: pusztulás, tengernyi könny, felperzselt falvak, kifosztott otthonok, éhező nép, romhalmazok, temérdek halott, felduzzasztott hantok, ahol „a temetkezés felett egy ország könnyben áll". A hazátlan bitangok „ a megvetett emberek" új társadalmat teremtenek, ahol nem lesz szegény, nem lesz gazdag „az Úrnak asztalához mindnyájan egyformán járulunk". Meg vagyon írva: „elsőkből lesznek az utolsók, utolsókból az elsők". Ez a periodikus folyamat megkezdődött a Magyar Kommunista Párt javaslatával, Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programjával." Tóth Béla egyszerű iskolai végzettségű munkásember volt, aki 1919-ben és 1944-ben is politikai szervező, agitátor munkát vállalt magára. Életrajzából kitűnik, hogy Miskolcon született, szülei is munkásemberek voltak, akik korán elhaltak. Tóth Béla az elemi iskoláit szülővárosában, majd az akkor szokásos négy polgárit Kassán végezte el. Szabó mesterséget tanult, 1908-