Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

A MEGYEI DÍSZBANDÉRIUM A BUDAPESTI „HÓDOLATON", 1896. JÚNIUS 8-ÁN Még a millennium évében megjelent „Az 1896-ik évi június 8-iki Hódoló Díszbandérium írásban és képekben" című album. Részben ebben látjuk, másrészt a levéltár anyagából ismerjük, hogy a várost és a megyét kik képviselték, így a Pusztaszeren tartott ezredévi ünnepen régiónkat is képviselte Vay Béla, a főrendiház elnöke, a megye korábbi főispánja. A budapesti „hódoló felvonulás" középpontja a koronázási jelvények, s a korona „bemutatása" volt. Megyénk képviseletében Radvánszky Béla koronaőrt fedezhetjük fel a képen. A megye díszbandériumát a főispán, Vay Elemér vezette. Tagjaivá a következőket választották: Beniczky Aladár, Melczer Géza, Melczer Aladár, Kubik Béla, Prónay József, Prónay Endre, Szathmáry Király Pál, Xifkovich Emil és Soltész Nagy Béla költségeikre a vármegye a Reviczky segélypénztárból 1.000 forint kölcsönt vett fel. (A korabeli árak szerint 150-160 q búzának megfelelő összeg.) Ez a pénz a díszes viselet, a többszöri felutazás és a napokig tartó gyakorlatozás költségét fedezte. A sajtóméltatások - érthetően - inkább Vay Béláról és Radvánszky Béláról szóltak. Utóbbi 1849-1906 között élt, s nagyon sok korabeli befolyásos családdal állt kapcsolatban. Felesége Tisza Kálmán leánya, Paulina, Tisza István húga volt. A családi hagyaték részeként mintegy ezer fénykép került a leszármazottaktól 1988-1989-ben a Herman Ottó Múzeumba. Természetesnek tűnt, hogy ebben az anyagban gazdagon illusztrált a millennium időszaka. Éppúgy hiábavaló volt, mint a megyei főispáni rangban, tisztségben „honos" Vay-család valamelyik tagja (Miklós, Béla és Elemér) hagyatékában rátalálni millenniumi emlékekre. A bandérium tagjai részben miskolci virilisták, vagy előkelő megyei családok leszármazottai voltak. Utóbbit reprezentálták a Melczer és a Prónay-csalááok képviselői. Prónay József és Endre díszmagyar viseletes képe a millennium évében készült, s egy év múlva jelent meg a Magyarország és Külföld című, 1897-ben induló, s kéthetente megjelenő lapban. Beniczky Aladár nem, a Szathmáry Király és a Xifkovich-család annál inkább ismerős Miskolcon. Utóbbi a virilisták, a legtöbb adót fizető polgárok sorában mindig az előkelő első öt személy között szerepelt. Soltész Nagy Béla a miskolci polgármester testvérének, Soltész Nagy Albertnek a gyermeke. Nagyon fiatalon, a századfordulót követően halt meg. Kubik Bélában (1859-1914) szintén megyei főispánt kell tisztelnünk. A megyei bandérium „hagyatékával" kapcsolatban megemlítem, hogy Borsod képviselete - igaz, nem egyedüli megyeként - nem szerepel a díszalbumban. Ennek természetesen sokféle oka lehet. Legvalószínűbb egy levél, amely gyaníthatóan válasz nélkül maradt. A Megyei Levéltárból került elő „Az ezeréves Magyarország és a millenniumi kiállítás kiadóhivatala" igazgatójának 1896. március 13-án keltezett levele. Ebben azt írja, hogy „Miskolcz városának egyik fényképészétől remek kivitelben, a város szebb pontjait ábrázoló képeket vettünk. Hajlandók vagyunk a képekből 1-2 darabot az Ezredéves Magyarország . . . czímű díszműben felvenni, ha a tekintetes tanács a jelentékeny előállítási költséghez 50-100 forinttal hozzájárul." A tervezet, illetve a levél 12 füzetes, vagy kötetes kiadványról tesz említést, haladéktalan intézkedést várva. Sajnos nem követhető az ügy tovább, valószínű