Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

visszaemlékezése szerint Földesi doktor „mint a vasgyár szülötte mindig a melós oldalán állott és ahol csak tudott, segített. Az üldözötteknek sokszor nyújtott átmeneti segítséget azzal, hogy felvette őket az osztályra. A vasgyári munkásság egyik vezetője, Oszip István is hozzáfordult, amikor bajban volt. A nyüas hatalomátvétel után dr. Földesinek is menekülnie kellett." Erről Ivánkievicz Dénes szájsebész főorvos 1976-ban a következőket mondotta: „1944. október 31-én ... az éjszaka folyamán kimentem a Diósgyőr-vasgyári Kórház sebészeti osztályának főorvosához, dr. Földesi (akkor Feldmann) Józsefhez, akinél a katonaszökevény öcsémet, Ivánkievicz Dezső orvostanhallgatót találtam. . . . Öcsém elbeszéléséből tudtam meg, hogy ő 1944. szeptember elején visszatért Debrecen alól, mert oda a hazai események miatt nem tudott beutazni. Öcsém és Földesi életének nem mindennapi emlékei közé tartozik, illetve tartozott az 1944. szeptember 13án a kórházat és a vasgyárat ért bombatámadás. Ezt megelőzően többször bombázták a kórház környékét. Ezért a légi riadókor a járni nem tudó betegeket levitték az óvóhelyre. A szeptember 13-i bombázás előtt is ez történt, de Földesi igazgató és öcsém nem mentek le az óvóhelyre, hanem az ajtóban maradtak és nézték a támadó gépeket. Amikor az óvóhelytől nem messze robbanó bomba szele fellökte őket, alig szaladtak be az óvóhely ajtajából, mikor az telitalálatot kapott. Több bomba hullott a kórházra és udvarára is és annyira megrongálta a kórházat, hogy azt kitelepítették a Pereces-bányatelepi iskolába és a Vasgyári Kórházban csak ambuláns rendelés maradt. A Vasgyári Kórház bombázása alkalmával olyan sok halott volt, hogy alig fértek el a hullaházban. A sok sebesültet egész nap és éjjel operálta Földesi igazgató az öcsém asszisztálása mellett. . . . Egy napon üzenték, - nem tudjuk kik - hogy le fogják tartóztatni Földes főorvost és feleségét. Ekkor Földesi főorvos feleségét Édesanyám vette pártfogásába és rejtette el egy másik budapesti politikai üldözöttel. Földesi főorvost pedig egy üres lakásba rejtettük el, ahol állandóan szemmel tartottuk és biztosítottuk számára az esetleges menekülést. De tudomásunk volt arról is, hogy a Vasgyári Kórház sebészetének pincéjében rejtőzködik dr. Huszár György budapesti orvos is, aki 1943 őszétől a Diósgyőri Vasgyárban az 5011. szerb nemzetiségű munkaszázadban teljesített szolgálatot." Más visszaemlékezések arról szólnak, vagy győznek meg bennünket, hogy dr. Földesi József részt vett a diósgyőri ellenállási mozgalomban. Bár nem volt tagja a MOKAN Komitének, mint orvos mindent megtett és megadott ahhoz, hogy a sérült partizánokat és szovjet katonákat ellássa, életüket megmentse. A háború után visszatért a polgári életbe, s 1972-ig nyugdíjazásáig vezette a kórházat. Számos kitüntetést kapott, így a Szocialista Munkáért érdemérmet kétszer, 1954-ben és 1959-ben is megkapta. 1957-ben Érdemes Orvos lett, s nyugállományba vonulásakor, 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. A háború után a fővárosba hívták, katedrát, oktatási lehetőséget kínáltak neki. Nem fogadta el. Itt maradt a munkások városában, a munkások orvosának, s itt is halt meg Diósgyőrben. IRODALOM Gyárfás Ágnes: 75 éves a Miskolc Vasgyári Kórház. Miskolc, 1976. 1-166. Tarján István: Orvosi fecskendővel és kézigránáttal. Napjaink, 1969. december Tóth Pál: Az utolsó (elvonás. Napjaink, 1969. december