Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

tanszékhez kötődve 1949-1950 között megbízott tanszékvezető, majd tanszékvezető lett, 19501960 között pedig az egyetem rektoraként végezte munkáját. 1962-1973 között tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott, s ekkor vonult nyugállományba. Miskolci díszpolgársága jórészt egyetemi munkásságának is elismerése volt. Sályi István bár soha, semmilyen pártnak nem volt tagja, nagyon sokoldalú, az egyetemen és a városon messze túlmutató politikai tevékenységet is végzett. A Hazafias Népfront 1950ben a megalakuló új Városi Tanácsba delegálta, amelynek 1951-től rendes tagja lett. Ez nyilván azt jelentette, hogy az épülő egyetem mellett, a gyáripari nagyvárossá fejlődő Miskolcról is átfogó, sőt részletes képpel, ismeretekkel kellett rendelkeznie. 1953-1970 között országgyűlési képviselő volt, s mindezt úgy tette, hogy 1963—1970 között (amikor a rektorságból visszavonulva tanszékét vezette) tagja volt az Elnöki Tanácsnak is. Ha valaki egyszer feldolgozza a Népfront városi és megyei szervezetének történetét, abban minden bizonnyal külön fejezetet fog kapni az az időszak, amikor Sályi István a Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bizottságának elnöki tisztét is betöltötte. Különböző területeken és funkciókban nyugdíjazásáig végzett munkát, tett eleget különféle megbízatásoknak. Sályi István számos szakmai bizottságban is dolgozott helyi vagy országos feladatok megvalósításán. Fiatal szakemberek életét, munkáját alakította a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) tagjaként. Mások mellett tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Gépipari Bizottságának. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, így 1974-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést. Sályi István oktatóként, politikusként és magánemberként negyedszázadon át élt, alakított, látott Miskolcon. Idekerülése után 25 évvel, nyugdíjba vonulása után 1 évvel, 1974. december 19-én hunyt el. A család tagjai mellett az Oktatási Minisztérium és a Nehézipari Műszaki Egyetem dolgozói búcsúztatták, s Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra. Emlékét az Avas városrész Tapolca, vagyis az Egyetemváros felőli oldalán utcanév őrzi. IIIIIIIIIIIIIII Az egyetem déli homlokzata, és a kollégium épületei, Î971