Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

nyugalmazott alispán, miskolczi lakosnak minden évben, míg él nyolcszáz, 800 koronát".) Az evangélikus református főgimnáziumra 60.000, az avasi református templom „stylszerű gyökeres restaurálására, tehát nem időleges építkezésére, javítgatásokra" 50.000, a ref. egyházkerület felsőbb leánynevelő intézetére 12.000 koronát hagyott. A múzeumra 6.000 koronát hagyott, s a végrendelet a következőként szólt: „a Múzeum számára hagyom könyvtáramat, tehát összes könyveimet, újságaimat, nyomtatványaimat és irataim közül a közérdekűeket, óhajtom, hogy a könyvtár lehetőleg együtt maradjon s nevemet viselje." (Ez sajnálatos módon nem így történt, az anyagot szétdarabolták, a könyvtár a megalakuló megyei könyvtár állományába került. Nagy értéket képviselhetett közérdekű iratgyűjteménye, amely elsősorban 1848-1849-es iratokat, Szemere Bertalan mellett és vele kapcsolatban készült feljegyzéseket jelentett, de ennek nyoma veszett. A múzeumi anyag 1953-as átleltározásakor már nem volt meg.) A végrendelet további része néhány száz vagy ezer koronával egyleteket, jótékonysági egyesületeket, hozzá közel került magánszemélyeket támogatott. A Történelmi Társulat, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, az írói segélyegylet éppúgy a hagyományozottak között volt, mint az Eötvös-alap, amely a hazai néptanítók özvegyeit és árváit támogatta. A tetemes vagyon eredete nem ismeretes. Az alsózsolcai születésű Horváth Lajos tanulmányai és a jogi végzettség megszerzése után Miskolcon vezetett ügyvédi irodát. 1848-ban került Szemere belügyminisztériumába. A szabadságharc bukását követő megtorlások őt nem érintették (legalábbis erre vonatkozó adatokat nem ismerünk.) 1865-től, mint miskolci képviselő beilleszkedett az országos politikába. Amikor 1898ban Ferenc József a főrendiház tagjává kinevezte, a függetlenségi beállítottságú Ellenzék című lap sem tudott róla rosszat írni. „A politikai harczok mezején mi, mint ellenfelei nem fejezhettük ki hódolatunkat, de mint a városi és megyei közügyek elsőrendű harczosa előtt - mindig meghajtottuk a zászlónkat, mindenkor elismertük és elismerjük, hogy Horváth Lajos városunk és vármegyénk legkiválóbb férfiai sorában foglal helyet s neve a Szemere és Palóczy nevek mellett örökké ragyogni fog vármegyénk és hazánk történetében." Az 1867-es kiegyezést követő országgyűlésen (1869-ben) nem vett részt, de 18731896 között előkelő tagja és a parlamentben jó szónoka volt Miskolc érdekeinek. Lévay Józsefhez és Arany Jánoshoz fűződő kapcsolata tartalmas és nagyon bensőséges volt. Arany Jánossal (18171882) való kapcsolata első képviselősége idején alakult ki, s erről írta egy levelében néki Pestről Arany János, hogy „Én nem tudom már, hányadik személyben szoktunk volt mi társalogni egymással: de úgy találom, hogy e megszólítás legjobban megfelel érzéseimnek, mert legbizalmasb, legszemélyesb és grammatika szerint is leghelyesebb. Ámbár tudom, hogy meglátnál «megköszönned a barátságot», hogy üyen őszbecsavarodott «urambatyam», mint jómagam, téged viruló fiatalságod per te bátorkodik szólítani. De ne félj, társaságban, ha valamikor leszünk, vigyázni fogok, hogy kivált serdülő leánykák előtt ki ne szalasszam e bizalmas megszólítást ajkamon, így levélben csak megjárja, úgy-e?" (Mindez a „nagy" korkülönbség úgy értendő, hogy Horváth Lajos mindössze hét évvel volt fiatalabb, mint nagynevű barátja, Arany János.) Amennyire kötötte az 1865-ben kezdődő képviselősége és politikai mentalitása Arany Jánoshoz,