Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Avas tavasz-nyári akácillatos, langyos estéjének." Gyulai amikor 1909-ben eltávozott, sírkövére az akkor már 84 éves Lévay a következő verset küldte, vésette: „Kereste hűn, bármerre lépett, / az igazat, az örök szépet. / S mert a földön el nem érte, / Lelke az égbe szállt fel érte. / De szelleme a hazahoz tapadt, / És műveiben örökre itt maradt." 85 éves volt a költő, amikor Miskolc város közgyűlése díszpolgári oklevéllel ismerte el életművét. Ennek az a különlegessége, hogy 1910. március 22-én 86. kgy./1910. szám alatt hozott határozat - a korábbi gyakorlattól eltérően most két személyről fogalmaz. „Tisztelettel indítványozzuk - olvasható a város Arany-könyvében -, hogy tekintettel azon kiváló érdemekre, amelyeket mint Miskolcz városának évtizedeken át országgyűlési képviselője, továbbá mint a magyar törvényhozásnak egyik elsőrendű tagja, közéleti működésében szerzett, Méltóságos Horváth Lajos főrendi házi tag urat, valamint nagy irodalmi és kiváló költészeti munkásságára való tekintettel élő költőink egyik legnagyobbikát, Nagyságos Lévay József nyug. alispán urat válaszsza meg Miskolcz t. h. j. f. város a szervezeti szabályrendelet 12. §-ának 15. pontja értelmében városunk díszpolgáraivá és az erről szóló díszoklevelek az illetőknek küldöttségileg adassanak át. Kelt Miskolczon 1910. évi márczius hó 19-én." A közös ajánlásnak és elfogadásnak az alapja a két férfi holtigtartó barátsága volt. Horváth Lajos egy év múlva, 1911-ben meghalt, s végrendeletében „felejthetetlen barátjára" élete végéig évi 800 korona támogatást hagyott. Lévay József az adományt nem fogadta el, felajánlotta a városnak, hogy azzal saját belátása szerint támogasson arra rászorulókat. A 180. kgy./1911. számú határozat erről a következőképpen fogalmaz: „Törvényhatósági bizottságunk - Lévay József úr nagylelkű adományát -, mely a közjó emelkedett felfogása mellett városunk iránti szeretetének újabb bizonysága, - hálás szívvel fogadja, s a nagylelkű Horváth Lajos által tett hagyomány kamatainak felhasználása előtt - Lévay József úr véleménye mindig megkérdezzék a tekintetben, hogy ezen összeg mely czélra fordíttassék. Miről a nagylelkű adományozót s megfelelő eljárás végett tanácsunkat értesíteni rendeljük." A díszpolgári oklevél szövegének néhány fogalmazványát a levéltár, az eredeti oklevelet pedig a Lévay-hagyaték részeként a Herman Ottó Múzeum őrzi. A tervezet szerint az oklevélre az alábbi szöveg került volna: „Mi, Miskolcz törvényhatósági joggal felruházott város közönsége adjuk tudtára mindenkinek, akiket illet, hogy a törvényhatósági bizottságnak alulírt napon tartott rendes közgyűlésében Nagyságos Lévay József urat, Borsodvármegye nyug. alispánját a magyar költészet nagynevű alakját városunk fejlődése körül kifejtett buzgó s eredményes közreműködéséért, iránta érzett tiszteletünk s hálánk jeléül Miskolcz város díszpolgárává megválasztottuk, s őt mindazon jogokkal felruháztuk, melyek városunk polgárait megilletik. Minek hiteléül jelen díszpolgári oklevelet a város pecsétjével ellátva kiadtuk. Kelt Miskolcz thj. város törvényhatósági bizottságának 1910. évi márczius 22-n tartott rendes közgyűlésében. Dr. Nagy Ferenc főjegyző, dr. Szentpáli István polgármester." A kitüntető oklevél átvétele után, 1910. április 14-én keltezve, Lévay József a következő köszönő levelet címezte a közgyűlésnek. „ ... E kitüntetésre érdemet alig találok magamban, ha azt nézem, hogy hosszú közpályámon mily kevés módon és alkalmam volt nekem közvetlen