Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Lévay József (1825-1918) Lévay József Palóczy utcai szobra, 1993 Lévay József Sajószentpéter szülötte, s egy tartalmas, hosszú életút végén - végső rendelkezésének megfelelően - ide tért vissza megpihenni. Tanítói, majd hivatalnoki munkája évtizedeken keresztül Miskolchoz kötötte. Borsod megye aljegyzője, később főjegyzője, munkásságának utolsó évében alispánja volt. Bár az utolsó pillanatig ellenezte Miskolc önállóvá válását, elszakadását a megyétől, mégis Miskolc választotta díszpolgárává 1910-ben. Mindez egy évben történt Kun Bertalan püspök és Horváth Lajos országgyűlési képviselő munkásságának hasonló elismerésével. Lévay Józsefet elsősorban költőként ismerjük, közhivatalnoki tevékenysége kevéssé feltárt. Megszámlálhatatlan köszöntő és búcsúbeszédet fogalmazott, de nem tartotta önmagát jó szónoknak. „Pennájában rejlett az ereje" - fogalmazták és tartották róla munkatársai. Ha egyegy megyei közgyűlésen valamiben nem sikerült közös megállapodásra jutni, „majd kihozza a penna", fogalmazott Lévay József s mások számára elképzelhetetlen gyorsasággal formálta, s rögzítette más formába a határozati javaslatokat. Emlékét, munkásságát sok levéltári irat, közgyűlési jegyzőkönyv is őrzi. Lévay Józsefnek nem volt saját családja, s amíg szülei éltek, rendkívül erős szálak fűzték a családi házhoz és Sajószentpéterhez. Az egyedüllétből következett, hogy már az 1850-es években elkészítette végrendeletét, több változatot is kimunkált, az utolsót halála előtt, 1918-ban fogalmazta meg. Egy korai testamentumában le-