Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

közbirtokosok voltak. Iskolai éveit falujában és Beregszászon végezte, majd 1824-től a miskolci református iskolában (mai múzeumépület a Papszeren) folytatta. Itt két évet köztanítóskodott, s Palóczy László javaslatára került Sárospatakra. Három év alatt végezte el az akadémiát, majd Igló, ismét Sárospatak, utána Gagybátor következett, ahonnan lelkészként ment európai teológiai tanulmányútra. 1844-ben járt a bécsi, lipcsei, hallei és berlini egyetemeken. A Gagybátorban ezt követően is folytatott lelkészkedés után, 1850-ben került Miskolcra, a Szatmáry József halálával megüresedett „lelkészi állomásra". Az egyházkerület 1850-ben dékánná, 1854-ben aljegyzővé, 1860-ban főjegyzővé, 1866-ban (Zsarnay Lajos superintendens halála után) püspökké választotta. 1873-ban királyi tanácsosi rangot kapott, s tagja volt a főrendiháznak is. Eletének jelentős szakasza kapcsolódott az új ev. ref. gimnázium (volt Zrínyi Gimnázium) építésének elfogadtatásához, majd a millenniumhoz kötődő (de valójában későbbi) kivitelezéséhez, az oktatás elindításához. Eletében gyakorta találkozott, vagy búcsúzott jeles személyektől. 1860-ban Lévay Józsefiéi közösen búcsúzott az avasi templomban Széchenyi Istvántól. 1861-ben szakmai útjának jóakaró egyengetőjét, a város nagy szülöttjet, Palóczy Lászlót búcsúztatta lelkészként az avasi temetésen. Két évtizeddel később, Margó Emíliántói búcsúzott, aki 1862-től volt a miskolci nem egyesült görögök lelkésze. Halotti beszédei közül írásban is megjelent az, amit Szathmáry Király Pál, vagy Bató Eszter felett mondott. A „nagy találkozások" között számontartották, hogy 1881-ben a ref. líceumban ő fogadta Ferenc Józsefet. A császár és magyar király kíséretében volt ekkor Tisza Kálmán miniszterelnök, Vay Béla főispán és Soltész Nagy Kálmán polgármester. Az iskola már akkor értékesnek mondott emlékkönyvébe ő is aláírással ellátott bejegyzést tett. (Nagy kár, hogy ez a dokumentum nyomtalanul eltűnt.) 1888-ban VII. Edward angol trónörökös, vagy koronaherceg járt Miskolcon. Ő lett az itt állomásozó 12. huszárezred tulajdonosa, s szemlét, hadgyakorlatot tartott. A walesi herceg az akkori Három rózsa fogadóban szállt meg, s a város díszküldöttségében ő is fontos szerepet kapott. Nyomtatásban napvilágot látott munkái közül figyelmet keltett a „Viszhangok a vegyes házasság ügyében" című, amely 1844-ben Lipcsében jelent meg. 1855-ben pedig „Egyházi szónoklattan" cím alatt jelent meg tudományos igénnyel összeállított könyve. Miskolc város „Arany-könyv"-ében a következő közgyűlési kivonat olvasható: „Vidáts János és még 42 törvényhatósági bizottsági tag indítványozzák, hogy dr. Kun Bertalan ref. püspök Miskolcz város díszpolgárává választassék. Törvényhatósági bizottságunk az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadja, s méltóságos Kun Bertalan püspököt a város díszpolgárává választja, s az erről szóló díszoklevelet küldöttségileg fogja átadni. Őszinte elismerését kívánja ezzel nyújtani azoknak az érdemeknek, a melyeket városunkban eltöltött 60 éves lelkipásztorkodása, 44 éves püspöksége ideje alatt városunk közés társadalmi életében szerzett, fáradozva szüntelenül a közerkölcsök javításán, ápolva a nemes érzelmeket; ezen cselekedetünkkel is bizonyságot kívánván tenni arról, hogy a magyar református egyház patriarchal kort elért főpásztorát Miskolcz város polgárai felekezeti különbség nélkül büszkén vallják e város nagyrabecsült, közszeretettel övezett polgárának."