Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Wekerle Sándor (1848-1921) Wekerle Sándor háromszor, 1892-1895, 1906-1910 és 1917-1918 között volt Magyarország miniszterelnöke. Az 1867-es kiegyezést követő negyedszázados konszolidáció utáni időszak sok vonatkozásban különleges, összességében kivételes képességű egyénisége. Kormányra kerülése úgy kapcsolódott össze az egyházpolitikai reformok ügyével, hogy annak meg nem oldása a Szapáry-kormány (1890-1892) bukásához vezetett. A polgári családból származó Wekerle úgy tudta „levezényelni" az egyházpolitikai küzdelmeket, hogy 1892. novemberi programbeszédében beterjesztette, majd 1894-ben elfogadtatta az izraelita vallás törvénybeiktatását, a szabad vallásgyakorlatot, majd a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. Főleg utóbbi tárgyalása és elfogadtatása élezte ki az állam és az egyház viszonyát, amelyben a kérdés parlamenti vitája előtt, a magyar közéletben utoljára megszólalt, s erőteljes véleményt formált Kossuth Lajos is a liberális reformok, tehát a kormány politikája mellett téve le voksát. Miskolc az egyházpolitikai küzdelmek feloldását, a gazdasági és főleg a bevezetett pénzügy-politikai reformokat tudomásul véve, az 1867-es liberalizmust továbbra is elismerve és elfogadva jelölte, majd választotta meg díszpolgárává 1894. szeptember 18-án Magyarország miniszterelnökét, Wekerle Sándori. A közgyűlési előterjesztés előtt ismert volt, hogy Wekerle úgy jutott el a pénzügyminiszteri székig, hogy egyetemi tanulmányait elvégezve a û<^2^ ^^•^^t^^i^-t^ -<7 <3cfr t^V

4Y y Díszpolgári előterjesztés, 1894