Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

Ispotályok, szegényápoldák és menhelyek A város szociálpolitikai érzékenysége és tevékenysége az első világháború kezdetétől, de főleg az 1920-as évektől - a korábbi évtizedekhez képest lényegesen megváltozott. Az eltelt évszázadokhoz képest megváltoztak az igények, s a megváltozott körülmények új intézményeket, fórumokat és szervezeteket kívántak. A szegényápoldák, ispotályok története évszázadokra nyúlik vissza. A mindszenti ápolda a 15-16. századtól követhető nyomon, s a 18. századtól épületében, lehetőségeiben is megújult. 18. század végi indíttatású az izraeliták szent egyletének a szociális, szegényápoldai tevékenysége. A 19. század elején pedig a görög kereskedők közössége hozta létre a Jókai utcán ma is meglévő, hosszú, földszintes épületben az ispotályt vagy ápoldát. A történeti intézmények mellett a 19. század közepétől-végétől tűnnek fel a szintén felekezeti indíttatású és ilyen alapon szerveződő jótékonysági egyesületek. így a Miskolci Református Női Filléregylet, amelyet 1867-ben a kiegyezés évében alapítottak. Ezt megelőzően, 1865-ben létesítették megyei jelleggel és nevelési-ápolási céllal a Borsodmegyei Nőegyletét. A Miskolci Ág. Evangélikus Nőegylet 1858-ban, a Miskolci Izraelita Nőegylet pedig 1847-ben alakult. A miskolci római katolikusok nőegyletüket 1890-ben hozták létre, neve Miskolci Róm. Kath. Nőegylet volt. A 19. század végén, vagy közvetlenül a századfordulót követően törvényekben is megfogalmazódtak, rögzítődtek azok a segítésnyújtási formák és kötelezettségek, amelyek egy-egy településre, vagy annak önkormányzatára kötelező érvénnyel vonatkoztak. 1886-ban a szegények segélyezéséről. 1898-ban a nyüvános betegápolásról, 1901-ben az állami gyermekmenhelyek létesítéséről, s még ugyanebben az évben az elhagyott gyermekek védelméről is született törvény. A századforduló békés éveiben senki nem gondolt arra, hogy egy-két évtized múlva az első vüágháború és annak következményei tragikus körülmények között kényszerítenek ki új szociálpolitikai rendelkezéseket, megoldásokat a városi közösségektől, vagy városunk esetében a miskolci önkormányzattól. A háború családok életét egy emberöltőre feldúlva korábban nem ismert, döbbenetes mértékben „gyártotta" a hadirokkantakat, a a hadiözvegyeket és árvagyerekek hadát A háború alatt és főleg után az ország gazdasági-pénzügyi élete összeomlott, az infláció megállítása 1924ben a Magyar Nemzeti Bank megteremtéséhez, majd 1926-1927 fordulóján az új pénznem, a pengő bevezetéséhez vezetett. A növekvő munkanélküliséget az évtized végén a gazdasági világválság az elviselhető kritikus határig fokozta. Ez az évtized 1920-1930 között Miskolc társadalmát, szociálpolitikai teherbíró képességét még fokozottabban tette próbára, hiszen a trianoni határokon belül a régió új központjává vált, a határon túlról kitelepítettek, elüldözöttek hadát a városban lakással (többnyire szükséglakással) és lehetőleg munkával, munkahellyel is fogadni kellett. Mindeközben - jórészt az amerikai Speyer-dollárkölcsön felvételével és felhasználá-